A júliusi, 75. születésnapi NATO-csúcstalálkozón a katonai szervezet felelőtlen ígéretet tett Ukrajnának, és ezzel hamis reményt keltettek újra az ukránokban. A NATO támogatása, katonai elkötelezettsége azt a reményt kelti, mintha Ukrajna meg tudná nyerni a háborút, ez pedig rossz számításokra vezeti az ukrán vezetést, míg a NATO-tagállamokat veszélybe sodorja biztonsági garanciák nélkül – írja véleménycikkében a Defense Priorities két kutatója, Christopher McCallion és Benjamin H. Friedman, amelyről a Mandiner számolt be.
A szerzők szerint a katonai valóság az, hogy az ukrán hadsereg nem tudja visszafoglalni elvesztett területeit, és nyugati modern fegyverzettel sem tud változtatni a kialakult fronthelyzeten, így Moszkvával fegyverszüneti tárgyalásokat kellene kezdeményeznie.
Eközben Washington és az európai államok azzal kecsegtetik Kijevet, hogy egyszer a NATO-hoz csatlakozhat, és ez a folyamat már visszafordíthatatlan. Az Egyesült Államok tízéves biztonsági megállapodást kötött Ukrajnával, amelynek értelmében az ukrán hadsereg oroszországi célpontok ellen is bevethet már amerikai fegyvereket, míg Macron elnök balti támogatással már azt vetíti előre, hogy a NATO szárazföldi erőit is esetleg be kell majd vetni az ukrajnai háborúban.
A cikk szerzői megállapítják: ostobaság lenne Ukrajnát felvenni a NATO-ba, már csak azért is, mert ha Ukrajna még háborúban áll Oroszországgal, az ukrán tagság azonnal atomháborús helyzetet teremtene a NATO és Moszkva között. Másrészt az Ukrajna jövőbeni védelmére irányuló kötelezettségvállalás nem lenne hiteles elrettentő erő: Amerika már bizonyította, hogy nem kockáztatna nukleáris háborút Ukrajnáért.
Mivel a szerzők szerint a fenti elkötelezettségek csupán üres lózungok, a hamis reménykeltés több veszélyes helyzetet is teremthet. Például azt, hogy Oroszország eleve azzal az indoklással kezdte a háborút, hogy megakadályozza Ukrajna csatlakozását a Nyugathoz (a NATO-tagság ígérete ezt az orosz célt igazolja) vagy azt, hogy Ukrajna a hamis reményre alapozva folytatja elhibázott háborús stratégiáját, és kiegyezés helyett folytatja a harcokat, miközben nem bírja katonai élőerővel, és a folyamat katonai és politikai összeomlással fenyeget.
Borítókép: Az orosz–ukrán háborút nem a katonáknak kell lezárnia, hanem a vezetőknek a tárgyalóasztalnál (Fotó: NurPhoto via AFP/Dmytro Smolienko)
