Izraelben is félnek tőle, hogy lángra lobban a Közel-Kelet?

Több mint három hónap telt már el a Hamász Izrael elleni terrortámadása és a Gázai övezetben indított megtorló hadművelet kezdete óta. Milyen most a hangulat Izraelben? Meddig tarthat a háború? Lángba borulhat a Közel-Kelet? Szalai Mátét, a Ca' Foscari Egyetem munkatársát kérdeztük, aki a Tel-avivi Egyetemen végez vendegkutatást.

Izrael, 2023. december 29. Izraeli katonák az Izrael déli részének és a Gázai övezet Sudzsaija negyedének határán 2023. december 29-én. A Hamász palesztin iszlamista szervezet fegyveresei október 7-én támadást indítottak Izrael ellen, az izraeli haderõ pedig válaszul légi és szárazföldi hadmûveleteket hajt végre a Gázai övezetben. MTI/EPA/Atef Szafadi Fotó: Atef Szafadi

Szalai Máté, a Ca' Foscari Egyetem munkatársa, a Tel-avivi Egyetem vendégkutatója. Fotó: Magyar Külügyi Intézet

– Elképzelhetőnek tartja a háború kiszélesedését, lángba borulhat a Közel-Kelet?

– Ennek lehetősége újra és újra felmerül Izraelben. 

Sokan nemcsak attól félnek, hogy Irán vagy a Hezbollah megtámadná az országot, hanem attól is, hogy az izraeli kormány egyes tagjainak érdekében állhat például egy libanoni háború kiprovokálása. 

Szerintem egyelőre ennek nincs nagy esélye: a regionális szereplők láthatóan nem érdekeltek egy nagyobb fegyveres konfliktus kirobbanásában, leszámítva például a destabilizációban érdekelt szereplőket, például a Hamászt vagy az Iszlám Államot. Ez nem jelenti azt, hogy ne látnánk eszkalációs lépéseket például a Vörös-tenger térségében vagy Libanonban, ami összességében egy veszélyes helyzethez vezet. A felek bármikor rosszul mérhetik fel egymás vörös vonalait vagy akár az ellenséges döntéshozók érzelmeit. Ezért is láthatjuk, hogy a regionális és globális szereplők sem dőlnek hátra, hanem folyamatosan tesznek az eszkaláció ellen, lásd például Antony Blinken amerikai külügyminiszer újabb közel-keleti körútját.

Visszám al-Tavilt, a Hezbollah radikális libanoni síita szervezet elitalakulata, a Radván ezred egyik egységének parancsnokhelyettesét temetik a dél-libanoni Hirbet Szelmben 2024. január 9-én. Al-Tavillal egy izraeli légicsapás végzett Dél-Libanonban. Fotó: Huszein Malla

– Folyamatos a nemzetközi nyomás Izraelen, hogy kössön tűzszünetet. Látja bármi jelét a kifáradásnak? 

Nem kifáradásnak nevezném, de az egyértelmű, hogy az izraeliek többsége elégedetlen azzal, ahogy zajlik a konfliktus. 

A túszok kiszabadítása továbbra sem tűnik prioritásnak, a kormánypártok figyelmét részben lekötik saját politikai érdekeik. Jelenleg gyakorlatilag két kormány működik párhuzamosan: a 2022-ben létrejött hétpárti koalíció és a háború kitörése után létrejött három plusz kéttagú háborús kabinet, amelyben a parlamenti ellenzéki Nemzeti Egység párt is képviselteti magát. A két testület és annak tagjai között folyamatos a feszültség, és ugyan Száleh al-Arúri bejrúti kiiktatása átmenetileg javított Netanjahu miniszterelnök támogatottságán, a többség továbbra is szívesebben látná a Nemzeti Egység vezetőjét, Benni Gantzot a kormányfői székben. A kormány népszerűtlensége egyelőre nem vezetett belpolitikai válsághoz – tüntetések például vannak, de kisebbek –, de mindenképp korlátokat jelent Izrael mozgásterében. Társadalmi szinten sokan érzik a háború gazdasági és egyéb hatásait, például szinte mindenkinek van ismerőse, akit tartalékosként Gázába irányítottak. De azért fontos látnunk, hogy az izraeli társadalom részben hozzászokott hasonló válságokhoz – bár azok nem voltak ilyen hosszúak.

Izraeli rendőrök őrizetbe veszik az izraeli parlament, a kneszet bejáratát eltorlaszoló tüntetők egyikét Jeruzsálemben 2024. január 8-án. A Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök kormánya ellen tiltakozók azonnali választások kiírását követelték.
MTI/EPA/Abir Szultan

– Egy cikkében toxikus akadémiai közegről ír az izraeli–palesztin viszállyal kapcsolatban. Folyamatos botrányokat látunk az egyetemi szférában, nemrégiben a Harvard elnöke mondott le. Legalább a tudományos világnak nem kellene objektívnak lennie?

– Nem az objektivitás hiányával van baj, hanem inkább az erőszakos aktivista kutatói hozzáállás elterjedésével. 

Ez nem arra használja a tudományt, hogy megértsen egy bonyolult helyzetet, hanem hogy egy kifejezett álláspontot erőltessen. Másrészt Európában és az Egyesült Államokban is sajnálatos tendencia, hogy jobb- és baloldalon is szeretjük a világ összes konfliktusát a saját identitáspolitikai harcunk szemszögén keresztül látni. Ezek a folyamatok, nyakon öntve a közösségi média elterjedésével, a sarkalatos vélemények képviseletére, a szofisztikált gondolkodás tagadására és a másik oldal démonizálására ösztönöznek, nem a szabad véleménycserére. Az izraeli–palesztin helyzetben egyre kevesebb olyan hangot hallunk, amely nem áll ki teljes mértékben egyik oldalon sem, és mondjuk egyszerre szólal fel a Hamász október hetedikei akciójával és az izraeli hadsereg túlkapásaival szemben. A közösség arra ösztönöz, hogy vagy egyik, vagy másik oldalra állj, ahelyett hogy próbáld meg megérteni, mi történik, és a lehető legtöbb szempontból megvizsgálni. 

Ennek következménye, hogy egy nemrég készült felmérés szerint a Közel-Kelettel foglalkozó amerikai kötődésű kutatók több mint nyolcvan százaléka folytat öncenzúrát a háború kapcsán, 42 és 59 százalékuk pedig érzékel antiszemitizmust és iszlamofóbiát a munkahelyén.

Borítókép: Izraeli katonák az Izrael déli részének és a Gázai övezet Sudzsaija negyedének határán 2023. december 29-én (Fotó: MTI/EPA/Atef Szafadi)