Orosz–ukrán háború: Kárpátalján a vérontás végét várják

Aki nem ismeri a kárpátaljaiakat, azoknak felesleges arról magyarázni, hogy miért nem hagyják el otthonaikat. Történjen bármi, a maroknyi magyarság jelentős része akkor is ki fog tartani a szülőföldje mellett. Persze a legutóbbi rakétatámadás sokakat aggaszt, éppen emiatt azt várják, hogy mihamarabb véget érjen a háború.

2024. 11. 21. 9:23
Orosz állások felé lő az ukrán katona a donyecki régióban 2024. január 20-án (Fotó: AFP)
Orosz állások felé lő az ukrán katona a donyecki régióban 2024. január 20-án (Fotó: AFP) Fotó: AFP
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Élniakarásban és kitartásban jeles – így is jellemezhetnénk a kárpátaljai magyarságot, amely az elmúlt száz évben minden sorscsapást sikeresen túlélt. Megszállások követtek megszállásokat, málenkij robot éppen nyolcvan évvel ezelőtt, majd sötét szovjet kommunista évtizedek, nincstelenség és banditavilág a kilencvenes években, állandó soviniszta ukrán nemzetiségi politika, létbizonytalanság és háború. 

Ma ismét abban a környezetben van a kárpátaljai magyar közösség, mint 104 évvel ezelőtt: kiszámíthatatlanság, káosz, új gyarmatosítók bejövetele a vidékre. Ugyanis nemcsak a háborús menekültek érkeznek ide, hanem a gazdag keleti pénzemberek és annak sleppjei egyaránt. Ezek magukkal hozzák tájidegen kultúrájukat is, amibe a helyi toleráns és nemzetiségi békén alapuló mentalitás aligha fér bele.

Ebben az új valóságban merül fel sokszor a menni vagy maradni kérdése. Furcsán hangozhat, de a kárpátaljai magyarok az elmúlt évtizedekben hozzászoktak a kétlakisághoz. Míg a család egyik része otthon volt, addig az apa nyugatra ment megkeresni a betevőt. Mindez mostanra annyiban változott, hogy a háború harmadik évében sok család együtt próbálja meg odahaza túlélni ezt az időszakot, mások pedig ideiglenesen külföldre mentek a kenyérkereső édesapa után. Ami azonban szembeötlő, hogy a legtöbben nem adják el ingatlanjaikat, inkább kivárnak, és abban reménykednek, hogy Kárpátalján élhető világ lesz a háború után is.

„Nem várt égi áldások”

A viszonylagos kárpátaljai békét és nyugalmat eddig három esetben zavarta meg rakétatámadás. 2022. május 3-án Volócon bombáztak le egy vasúti villanytelepet. Akkor a robbanás erejétől 500 méteres sugarú körzetben törtek ki az ablakok, valamint a rakéta repeszei több közelben parkoló autót is megrongáltak. Személyi sérülés nem történt. Idén nyáron aztán több esetben is berepült szárnyas rakéta a vidékre, mely aztán irányt váltott, és Lemberg környéki létesítményekben csapódott be. Augusztus 26-án pedig a kárpátaljai 650-es számú légvédelmi zászlóalj lőtt le szárnyas rakétákat Kárpátalja és Lemberg megye határán. Akkor Viktor Mikita katonai kormányzó felvételeket is közzétett a rakéta lelövéséről. 

November 17-én, vasárnap azonban két rakéta és egy drón is becsapódott Kárpátalján. Az egyik rakéta a munkácsi járási Pósaháza, a másik pedig a rahói járási Fekete Tisza község közelében, erdős terepen ért földet. A drónt az ukrán légelhárítás a Vereckéhez közeli Felsőgerebennél lőtte le. Az ügyben azóta totális hírzárlat van, a hatóságok nem közöltek fényképeket és videófelvételeket sem a helyszínről. 

Áramhiánytól tartanak Kárpátalján

Ukrajnát szeptember óta nem érte ilyen masszív légitámadás, mint vasárnap hajnalban. Oroszország 120 rakétával és 90 drónnal lőtt az országra. A kárpátaljaiakat már tájékoztatták a hatóságok a vészlekapcsolási forgatókönyvről is, amely már a héten többórás áramkimaradást vetít előre. Egyelőre napi 6-8 órás korlátozással kell számolni. Az általunk megkérdezett kárpátaljaiak szerint a legnagyobb baj az, hogy visszatérhet a 2022-es sötét tél, amikor napi 20 órán át nem volt villany.

Egy eszenyi nő például azt mondta, hogy már rutinná vált, hogy előre beszerzik a téli tüzelőanyagot, illetve a gyertyákat, elemeket, aksis lámpákat. Mint mondta: a legutóbbi rakétatámadás ugyan aggasztja őket, de bíznak a Jóistenben, hogy megóvja őket a nagyobb bajtól, és, hogy nem lesz probléma Kárpátalján ezután sem. 

Egy idősebb ungvári férfi pedig úgy fogalmazott, hogy innen már ők nem mennek sehova, történjen bármi is. Nem pánikolnak, ha meghallják a szirénák hangját, ahhoz ugyanis már hozzászoktak. Áramhiány pedig már volt a kilencvenes években is. 

Abban bíznak leginkább, hogy Trump hamarosan rendet csinál, és jövőre már hazajöhetnek Magyarországról a gyerekek és az unokák is. 

Kárpátalján tehát a vasárnapi légitámadást követően sem uralkodott el a pánikhangulat. Ami azonban továbbra is aggasztja a helyieket, az a brutális kényszersorozás folytatódása, a családért való aggodalom, a létbizonytalanság, illetve az áramkorlátozásokkal a kőkorszak visszatérése. 

Borítókép: Orosz állások felé lő az ukrán katona a donyecki régióban 2024. január 20-án (Fotó: AFP)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.