Az elmúlt években sokszor került elő a jogállamiság kérdése, például Magyarország kapcsán, pedig ha ezt a kategóriát nem a liberálisok ejtették volna túszul és használnák politikai fegyverként, akkor az elmúlt hónapokban lett volna ok Európában az aggodalomra, elsősorban éppen a lengyel kormány ténykedése miatt – jelentette ki Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Mandinernek annak kapcsán, hogy Adam Bodnar, a Tusk-kormány minisztere a Politico hasábjain szállt bele Magyarországba, amikor azt mondta, csak akkor lesz itt jogállam, ha leváltják Orbán Viktort.
Fontos: mi nem avatkozunk be más országok belpolitikájába, pláne nem úgy, ahogy mások szoktak a miénkbe. Mégis ki kell mondani: Lengyelországban jogállamisági válsághelyzet állt elő a tavalyi választás után a Tusk-kormány cselekedetei következtében. Ezért akkor érezném magam rosszul, ha a Lengyelországban történtek után a varsói kormány részéről méltatnák a magyar jogállamiság helyzetét
– szögezte le a miniszter. A tárcavezető azt is elmondta, hogy a lengyel kormány például nem hajtja végre a lengyel alkotmánybírság döntéseit. A mentelmi jogot vagy az elnöki kegyelemet semmibe véve alkalmazza a büntetőjog eszközeit politikai riválisai ellen. Az igazságügyi miniszter bírósági vezetőket váltott le politikai okokból, törvénytelenül kirúgta az államügyészt – ahogy ezt a lengyel Legfelsőbb Bíróság is megállapította. Mindhiába, mert ezt figyelmen kívül hagyva új államügyészt nevezett ki a kormány.
Politikai menedékjog
Gulyás Gergely megerősítette, hogy Magyarországra érkezett Marcin Romanowski, az előző varsói kabinet igazságügyi miniszterhelyettese, és politikai menedékjogot kért a magyar államtól. Meg is kapta, a magyar és az uniós jogszabályokkal összhangban.
Az ő esetében konkrét bizonyíték is van a tisztességes eljárás hiányára, hiszen idén nyáron annak ellenére tartóztatták le, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése tagjaként mentelmi jog illette meg. Szabadon bocsátására csak azután került sor, hogy a közgyűlés elnöke hivatalosan tiltakozott a lengyel hatóságoknál, majd egy lengyel bíróság is megerősítette, hogy a letartóztatás jogsértő volt
– fogalmazott Gulyás Gergely. Hozzátette, a magyar állam nem tud betekinteni egy másik ország hatósága által lefolytatott eljárásba. – A vád megalapozottságáról sem tudunk állást foglalni. Itt azonban politikai menedékjogról van szó, ami abban az esetben adható meg, ha az érintett ügyének pártatlan, politikai befolyástól mentes elbírálása nem biztosított minden kétséget kizáróan a hazájában. Ez az kockázat ma általánosságban és az eddigi eljárás alapján a konkrét esetben különösen is fennáll Lengyelországban – magyarázta a miniszter.
Arra a kérdésre, miszerint hogyan befolyásolja ez a két ország kapcsolatot, Gulyás Gergely azt mondta:
A menedékkérők kapcsán mi ugyanazt mondjuk 2015 óta. Ha valaki háború elől menekül vagy politikai okokból fenyegeti üldöztetés – mint korábban például Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnököt –, akkor az esetleges politikai vitákat is vállalva kell biztosítani a menekültstátust. Ez a különbség a migráció és a menekültek támogatása között
– tette hozzá.
Brüsszel inkább félrenéz
Emlékezetes, a Lengyelországot 2015 és 2023 között vezető konzervatív kormány hivatali ideje alatt az Európai Unió intézményei összehangolt támadást indítottak Lengyelország, ellen arra hivatkozva, hogy súlyosan sérül a jogállamiság az országban. Az atombombaként emlegetett hetes cikk szerinti eljárást is megindították, majd – annak ellenére, hogy a megindításra valójában most lenne indok – a tavalyi kormányváltás után nem sokkal leállították. Egy évvel a legutóbbi lengyel parlamenti választást követően az Alapjogokért Központ megvizsgálta és összegyűjtötte a tíz legsúlyosabb lengyelországi esetet, melyek a Donald Tusk vezette kormány jogállamiságot leépítő magatartását igazolják.
A tavaly alakult új, balliberális-globalista Tusk-kormány – elődjével ellentétben – viszont valóban rendszerszinten sérti az alapvető jogokat, a demokráciát és a lengyel alkotmányos berendezkedést, azaz a sokat emlegetett jogállamiság valódi leépülését idézte elő. A jogállamiság ugyanis legbenső tartalmában azt jelenti – ahogy ezt a központ számtalan alkalommal hangsúlyozta –, hogy az állami szervek a belső jogszabályokhoz, s legfőképpen nemzeti alkotmányukhoz kötötten működnek, s jelen esetben éppen ennek hiányával szembesülnek a lengyel polgárok.
Annak ellenére ugyanakkor, hogy teljesen nyilvánvaló jogsértésekről van szó Lengyelországban, az Európai Unió intézményei a tőlük megszokott kettős mércét alkalmazva nem reagáltak ezekre. Sőt, a korábban a jogállamiságra hivatkozva felfüggesztett uniós források kifizetését is megkezdték, annak ellenére, hogy a Tusk-kabinet e döntés meghozataláig csak ígéreteket tett a Brüsszel által kért intézkedések kapcsán. Miközben tehát a jobboldali lengyel kormány ideje alatt az EU vezetői olyan esetekben is jogsértésre hivatkoztak, ahol erre nem volt alapjuk, a balliberális kormány részéről puszta ígéreteket is elegendőnek tartottak, s nem is foglalkoztak az azóta elkövetett súlyos jogsértésekkel. Ez sokadjára is azt igazolja, hogy mind a jelenlegi lengyel kormány, mind az EU a „jogállamiságot” csupán politikai szlogenként értelmezi és a szuverenitás aláásására használja fel, ha érdekei éppen úgy kívánják.
A Központ kutatása mindezek miatt feltárja, hogy a Tusk-kabinet például szisztematikus támadást indított ellenzéki képviselők és egyházi személyek ellen politikai meggyőződésük miatt, tudatosan építi le a hatalommegosztási rendszert, sérti meg az igazságszolgáltatás törvényes garanciáit és korlátozza a gyülekezési szabadságot. Kiemelkedő súlyú jogsértés többek között, hogy jogellenesen tartóztattak le ellenzéki képviselőket; hogy politikai hűségteszt alá vetik a bírákat; vagy hogy formáljogi szabályokat is megsértve váltották le az államügyészt és szó szerint fegyverrel foglalták el a közmédiát. E jelentésben részletesen bemutatott esetek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik: ezek mellett számos más, az anyagban csak említésszerűen felhozott ügy roncsolja a demokrácia szövetét Varsóban.
Tusk kormányának tíz legsúlyosabb húzása
1. A lengyel hatóságok megalázó és embertelen bánásmódot alkalmaztak egy politikai okokból letartóztatott katolikus pappal, Michal Olszewski atyával szemben.
2. Marcin Romanowski ellenzéki képviselőt jogellenesen letartóztatták a hatóságok, amelynek során figyelmen kívül hagyták a mentelmi jogát.
3. Elítéltek és a köztársasági elnöki hivatalba történő jogellenes betörés során letartóztattak két ellenzéki képviselőt, Marcin Kaminskit és Michal Wąsikot, annak ellenére, hogy az államfő korábban kegyelmet adott nekik.
4. A parlament és a kormány szándékosan nem veszi figyelembe az alkotmánybíróság döntéseit, súlyosan megsértve ezzel a hatalommegosztás és a joguralom alapelveit, valamint a lengyel alkotmány rendelkezéseit.
5. Az igazságügyi miniszter több tucat bírósági vezetőt menesztett politikai meggyőződésük miatt, köztük a Varsói Fellebviteli Bíróság elnökét is.
6. Kormányzati kezdeményezésre „függetlenségi és részrehajlás-mentességi” tesztnek tervezik alávetni a bírák egyharmadát, amellyel valójában politikai engedelmességre kívánják őket szorítani.
7. Az igazságügyi miniszter leváltotta Darius Barski államügyészt, akinek eltávolítását a Legfelső Bíróság törvénytelennek nyilvánította. Ennek ellenére – szintén jogsértő módon – új államügyészt nevezett ki a miniszter.
8. A kormány a rendőrség és magán biztonsági szolgálatok segítségével erőszakkal elfoglalta a közmédiát, és jogsértő módon eltávolította annak vezetőit, majd szintén törvénybe ütköző eljárással nevezett ki új vezetőket.
9. A szejm súlyos beavatkozást kísérelt meg a Lengyel Központi Bank függetlenségébe azzal, hogy annak elnökét egy „különbíróság” elé kívánta állítani.
10. A rendőrség aránytalan és erőszakos módon lepett fel a gazdatüntetésen, ezzel megsértve a gyülekezési szabadságot.
Borítókép: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter (Fotó: MTI/Soós Lajos)
