A Fehér Ház átadása az egyik legbonyolultabb és leggyorsabb költöztetési művelet az Egyesült Államokban. Az elnökváltás során mindössze 6 óra áll rendelkezésre, hogy a hatalmas, 20 000 négyzetméteres épületet az új elnök és családja igényeihez igazítsák. Ez a folyamat nemcsak logisztikai kihívás, de történelmi jelentőségű esemény is.
A Fehér Ház főkomornyikja irányítja a mintegy százfős személyzetet, akik ezt a herkulesi feladatot végrehajtják. A tervezés már a választások után megkezdődik, és részletes kérdőívek segítségével gyűjtik össze az új elnöki család preferenciáit.
Az átalakulás során nemcsak a személyes tárgyak cseréjére kerül sor, hanem történelmi jelentőségű bútorok és műtárgyak elhelyezésére is. A Fehér Ház hatalmas bútor- és műtárgygyűjteménnyel rendelkezik. Míg egyes darabok az állandó berendezés részét képezik, sokat egy marylandi raktárban tárolnak. A hagyományok szerint az új first lady innen válogathat, hogy miket szeretne viszontlátni ideiglenes otthonában, de azt is megszabhatja, milyen szőnyegeket szeretne vagy épp milyenre fessék át az egyes helyiségek falát.
Az elnökök gyakran egyedi kérésekkel állnak elő. Például Truman elnök egy új erkélyt kért, Nixon bowlingpályát építtetett, míg Theodore Roosevelt vadásztrófeáival díszítette az épületet. Azonban nem minden kérés teljesíthető, mint például Reagan elnök kültéri medencéje, amit biztonsági okokból elutasítottak.
Bármennyi változtatást óhajt is az új elnök és családja, semminek sem állhatnak neki, amíg a hivatalban lévő elnök nem távozik, nagyjából délelőtt 10-11 óra körül. Ez azt jelenti, hogy a több hónapos előkészítés és tervezés ellenére a csapatnak csupán körülbelül öt-hat órája van arra, hogy mindent lebonyolítson, mielőtt a frissen beiktatott államfő megérkezik a rezidenciára.
A költözés napján a személyzet hajnali 4-kor kel, hogy minden készen álljon, mire az új elnök megérkezik. A bútorok mozgatása, a takarítás és az esetleges felújítások mind precíz időzítéssel zajlanak. A bútorok, műtárgyak mozgatása során igen óvatosan kell eljárniuk, ugyanis egyetlen rossz mozdulat is elég, hogy helyrehozhatatlan kárt okozzanak.
Ráadásul biztonsági okok miatt külsős költöztetők nem léphetnek az épületbe, így a távozó és a beköltöző elnöki család holmijainak össze-, illetve kicsomagolása is rájuk vár.
Különleges figyelmet kap az Egyesült Államok nukleáris arzenáljának kulcsát tartalmazó táska átadása is, amely szimbolikus és egyben kritikus fontosságú esemény az elnöki hatalom átruházása során. A táska valójában egy robusztus kommunikációs csomagot tartalmaz, valamint azokat az ellenőrző kódokat, amelyekkel az elnök igazolni tudja a személyazonosságát, ha valaha is úgy dönt, hogy nukleáris fegyvereket vet be. Különösebb ceremónia ugyanakkor nem övezi az átadást: amint az óra elüti a déli tizenkettőt, a táskát eddig őrző katonatiszt egyszerűen átadja azt az új elnök által kijelölt tiszt kezébe.
Az átalakulás utolsó fázisában a személyzet az új elnöki család személyes igényeit teljesíti, a kedvenc sampontól kezdve az egyedi zuhanyfejekig.
„Balesetek” persze történnek: Bill Clinton beiktatásakor például véletlenül rossz szobában helyezték el a first lady estélyijét, amelyet a beiktatási bálon tervezett viselni. Szerencsére negyedórányi fejvesztett keresgélés után a ruha előkerült.
Ez az intenzív, de jól szervezett folyamat teszi lehetővé, hogy amikor az új elnök először lép be a Fehér Házba beiktatása után, a főkomornyik kimondhassa: „Isten hozta itthon, elnök úr!”
Borítókép: A Fehér Ház épülete (Fotó: NurPhoto via AFP)
