Egyes források szerint fölösleges összeesküvésről beszélni, hiszen a Ferenc pápa által kreált bíborosok a világ legkülönbözőbb pontjain élnek, akár egészen piciny egyházmegyékben, valójában nem is állnak kapcsolatban egymással. A szentatya pedig ritkán hívott össze, az egyház nehézségeit megvitató konzisztóriumot, mely alkalmat adott volna komolyabb egyeztetésekre, mélyebb ismerkedésre. Pontifikátusa alatt tíz alakalommal szólította a teljes Bíborosi Kart egyszerre Rómába.
A legutóbbi konzisztóriumot december 7-én tartotta a Szent Péter bazilikában, melyen 21 új bíborost kreált, köztük Német Lászlót a belgrádi főegyházmegye korábbi metropolita érsekét.
Közismert, hogy Bergoglio pápa már szolgálata kezdetén hangoztatta, hogy célja egy olyan egyház létrehozása, mely nem egyetlen középpont, azaz Róma köré szerveződik, pontosan ebből kifolyólag szélesebb körű autonómiával ruházva fel a helyi egyházakat.
A jelenlegi állás szerint egy esetleges konklávé kihirdetéskor a Bíborosi Kollégium 253 tagja közül, 140 pápa választó és pápává választható bíboros lépheti át a Szixtusz - kápolna küszöbét, melyből 110-et Ferenc pápa kreált.
Bár nem lehet kifejezett Bergoglio - szárnyról beszélni, de az kétségtelen, hogy többen is képviselik az argentin pápa progresszív nézeteit. Sőt olyanok is vannak, akik még Ferenc pápánál is radikálisabb álláspontot képviselnek.
A legnagyobb kérdés, hogy amikor elérkezik a konklávé pillanata, akkor progresszív, vagy a hagyományokat őrző utód kerül-e Szent Péter székébe?
Erre keresik a választ, és elemzik a kialakult helyzetet az olasz napilapok. Érthető az is, hogy a Bíborosi Kollégium tagjai nem nézik jó szemmel, hogy minden alkalommal, amikor a szentatya kórházi kezelésre szorul kezdetét veszi a “pápa totózás”. Gerharad Ludvig Müller bíboros az Il Corriere della Sera napilapnak úgy nyilatkozott mindenfajta találgatás a hit tanúságtétele ellen szól.
Az egyházi vezetők már korábban is intették a sajtó munkatársait, hogy a konklávéval kapcsolatos politikai megközelítés könnyen tévútra viheti a helyzet megítélését és értelmezését.
Annál is inkább, mert Ferenc pápa nem az egyházmegyék mérete, vagy presztízse alapján határozott a bíborosi kinevezésekor, hanem egészen más logika mentén döntött, hogy kik lehetnek a Bíborosi Kollégium tagjai. Példáinak okáért Milánó érsét Mario Delpini érseket nem tüntette ki bíborosi címmel, míg a pár száz tagot számláló mongóliai közösség vezetőjét, Giorgio Marengo misszionáriust a bíborosok sorába emelte.
Kétségtelenül komoly kihívást jelent a pápaválasztás dinamikájának feltérképezése a világegyház jelenlegi helyzetében.
Ferenc pápa egy emberközeli, a megsebzett emberiséghez lehajoló egyházról álmodott és ezen irányelvek alapján választotta bíborosait is. Pontosan ezért nem kizárt, hogy a külvilágtól elzárt Szixtus – kápolnában éppen egy olyan személyt tüntetnek ki a legtöbb szavazattal, aki nehezen katalogizálható. Az egyik ilyen kategóriákba nehezen sorolható, az európai központtól távol álló személy Pierbattista Pizzaballa bíboros, jeruzsálemi pátriárka, ferences szerzetes, aki valójában sem a progresszív, se a hagyományhoz hűen ragaszkodó ághoz nem sorolható.
A Vatikán szakértők a Bergoglionál is Bergoglióbb, ultra – progresszív bíborosként említik Jean – Claude Hollerichet a luxemburgi egyházmegye érsekét, aki a Katolikus Egyház Katekézisének radikális felülvizsgálatát szorgalmazta.
A haladó ág kiemelkedő alakja továbbá Sérgio da Rocha, San Salvador metropolita érseke, valamint Juan Josè Omella bíboros, Barcelona érseke, aki a cölibátus eltörlését és a nők pappá szentelését is felvetette. Ők az úgynevezett C9-ek, azaz a 9 tagból álló bíborosi testület tagjai, Ferenc pápa legközelebbi tanácsadói. Pietro Parolin bíboros államtitkár, Luis Antonio Tagle Fülöp - szigeteki bíboros, manilai érsek és Matteo Zuppi bíboros, Bologna érseke az Olasz Püspöki Konferencia elnöke is a pápa legközelebbi munkatársai közé tartozik és az általa kialakított irányvonalat képviselik.
