Egyes források szerint fölösleges összeesküvésről beszélni, hiszen a Ferenc pápa által kreált bíborosok a világ legkülönbözőbb pontjain élnek, akár egészen piciny egyházmegyékben, valójában nem is állnak kapcsolatban egymással. A szentatya pedig ritkán hívott össze az egyház nehézségeit megvitató konzisztóriumot, mely alkalmat adott volna komolyabb egyeztetésekre, mélyebb ismerkedésre. Pontifikátusa alatt tíz alakalommal szólította a teljes bíborosi kart egyszerre Rómába.
A legutóbbi konzisztóriumot december 7-én tartotta a Szent Péter-bazilikában, melyen 21 új bíborost kreált, köztük Német Lászlót, a belgrádi főegyházmegye korábbi metropolita érsekét.
Közismert, hogy Bergoglio pápa már a szolgálata kezdetén hangoztatta, hogy célja egy olyan egyház létrehozása, mely nem egyetlen középpont, azaz Róma köré szerveződik, é pontosan ebből kifolyólag szélesebb körű autonómiával ruházta fel a helyi egyházakat.
A jelenlegi állás szerint egy esetleges konklávé kihirdetéskor a Bíborosi Kollégium 253 tagja közül a Sixtus-kápolna küszöbét 140 pápaválasztó és pápává választható bíboros lépheti át, melyből 110-et Ferenc pápa kreált.
Bár nem lehet kifejezett Bergoglio-szárnyról beszélni, de az kétségtelen, hogy többen is képviselik az argentin pápa progresszív nézeteit. Sőt olyanok is vannak, akik még Ferenc pápánál is radikálisabb álláspontot képviselnek.
A legnagyobb kérdés, hogy amikor elérkezik a konklávé pillanata, akkor progresszív vagy a hagyományokat őrző utód kerül-e Szent Péter székébe.
Erre keresik a választ az olasz napilapok. Érthető az is, hogy a Bíborosi Kollégium tagjai nem nézik jó szemmel, hogy minden alkalommal, amikor a szentatya kórházi kezelésre szorul, kezdetét veszi a „pápatotó”. Gerharad Ludvig Müller bíboros az Il Corriere della Sera napilapnak úgy nyilatkozott, mindenfajta találgatás a hit tanúságtétele ellen szól.
Az egyházi vezetők már korábban is intették a sajtó munkatársait, hogy a konklávéval kapcsolatos politikai megközelítés könnyen tévútra viheti a helyzet megítélését és értelmezését.
Annál is inkább, mert Ferenc pápa nem az egyházmegyék mérete vagy presztízse alapján határozott a bíborosi kinevezésekor, hanem egészen más logika mentén döntött, hogy kik lehetnek a Bíborosi Kollégium tagjai. Példának okáért Mario Delpinit, Milánó érsekét nem tüntette ki bíborosi címmel, míg a pár száz tagot számláló mongóliai közösség vezetőjét, Giorgio Marengo misszionáriust a bíborosok sorába emelte.
Kétségtelenül komoly kihívást jelent a pápaválasztás dinamikájának feltérképezése a világegyház jelenlegi helyzetében.
Ferenc pápa egy emberközeli, a megsebzett emberiséghez lehajoló egyházról álmodott, és ezen irányelvek alapján választotta ki a bíborosait is. Pontosan ezért nem kizárt, hogy a külvilágtól elzárt Sixtus-kápolnában éppen egy olyan személyt tüntetnek ki a legtöbb szavazattal, aki nehezen katalogizálható. Az egyik ilyen kategóriákba nehezen sorolható, az európai központtól távol álló személy Pierbattista Pizzaballa bíboros, jeruzsálemi pátriárka, ferences szerzetes, aki valójában sem a progresszív, se a hagyományhoz hűen ragaszkodó ághoz nem sorolható.
A Vatikán-szakértők a Bergoglionál is Bergoglióbb, ultraprogresszív bíborosként említik Jean-Claude Hollerichet, a luxemburgi egyházmegye érsekét, aki a katolikus egyház katekézisének radikális felülvizsgálatát szorgalmazta.
A haladó ág kiemelkedő alakja továbbá Sérgio da Rocha, San Salvador metropolita érseke, valamint Juan Josè Omella bíboros, Barcelona érseke, aki a cölibátus eltörlését és a nők pappá szentelését is felvetette. Ők az úgynevezett C9-ek, azaz a kilenc tagból álló bíborosi testület tagjai, Ferenc pápa legközelebbi tanácsadói. Pietro Parolin bíboros államtitkár, Luis Antonio Tagle Fülöp-szigeteki bíboros, manilai érsek és Matteo Zuppi bíboros, Bologna érseke, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke is a pápa legközelebbi munkatársai közé tartozik, és az általa kialakított irányvonalat képviselik.
