Az amerikai politikában évtizedekig egy domináns, progresszív elit diktálta a játékszabályokat, amely magába foglalta a politikai médiát, az akadémiai szférát, Hollywoodot és a szövetségi bürokráciát. Ez a liberális elit nem csupán a közéletet irányította, hanem azokat is ellehetetlenítette, akik merészeltek eltérő véleményt megfogalmazni. A „hogyan mered ezt mondani?” és a „hogyan gondolhatod ezt?” típusú támadásokkal sokakat próbáltak megfélemlíteni, de Trump érkezésével ez megváltozott.
A New York Post szerint Trump olyan vezetőként lépett színre, akinek nem okozott gondot a nyílt és provokatív kommunikáció. Stílusa eltért a hagyományos politikusokétól: míg mások igyekeztek elkerülni a konfrontációt, addig ő egyenesen szembement a politikai korrektség dogmáival. Ez a hozzáállás nemcsak a támogatói bázisát erősítette, hanem lehetővé tette számára, hogy hatékonyan leleplezze a baloldal évtizedek alatt felépített mítoszait.
Trump új megközelítése a Gázai övezetre
Egyik legfrissebb ilyen eset a közel-keleti helyzet kapcsán történt. Trump kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak hosszú távú tulajdonosi pozíciója lehet a Gázai övezetben. A bejelentés sokakat megdöbbentett, hiszen az elmúlt évtizedekben az amerikai külpolitikai elit egyértelműen a kétállami megoldást favorizálta.
Trump azonban rávilágított arra, hogy a kétállami modell az elmúlt 75 évben rendre kudarcot vallott.
Miközben a nemzetközi diplomácia egyik alaptézise volt, hogy ez az egyetlen járható út, az elnök nyíltan kimondta: a jelenlegi helyzet nem tartható fenn, és új lehetőségeket kell keresni.
Bár sokan kritizálták javaslatát, az kétségtelen, hogy egy régóta ismételt dogmát sikerült megkérdőjeleznie.
Szulejmáni kiiktatása és az iráni mítosz
Egy másik példa Trump hatékony mítoszrombolására Kászim Szulejmáni, az iráni Forradalmi Gárda egyik kulcsfigurájának kiiktatása volt. Amikor Trump 2020-ban utasítást adott Szulejmáni likvidálására, a demokraták azonnal háborútól tartottak.
A liberális politikusok és média világszerte azt állították, hogy Irán bosszút fog állni, és a Közel-Kelet destabilizálódik.
A valóság azonban máshogy alakult. Irán nem mert nyílt háborút kezdeményezni, sőt az eset rávilágított arra, hogy az iráni rezsim valójában nem olyan erős, mint amilyennek láttatni szeretné magát. Szulejmáni halála pedig egy olyan „szent tehén” volt a baloldali diplomáciában, amelyhez senki nem mert hozzányúlni – Trump azonban nem habozott.
