Az elmúlt hetekben mind Brüsszel, mind egyes nemzeti kormányok azt sugallták a lakosságnak, hogy a legrosszabbra kell felkészülnie – írja a European Conservative magazinban megjelent írás. Példaként hozzák fel a francia kormány svéd mintára készült túlélési kézikönyvét, de Brüsszel vészhelyzeti tartalék összeállítására való felhívását is.
Brüsszel uniós felkészültségi stratégiája harminc intézkedést javasol a lakosság felkészítésére különböző vészhelyzetekre, a dokumentum hangneme azonban szinte apokalitikus.
A felszínen mindez látszólag a polgárok védelmének nemes célját szolgálja. A növekvő riadalomkeltés mögött azonban egy kolosszális méretű politikai, katonai és pénzügyi projekt húzódik meg: egy új európai védelmi komplexum létrehozása, amely közel egybillió eurót fog mozgósítani – amelynek nagy részét államadósságból finanszírozzák – anélkül, hogy a mai napig világos ütemterv vagy valódi demokratikus vita lenne a következményekről
– mutat rá a lap.
Hadja Lahbib, az EU válságkezelési biztosa egy videóban is igyekszik győzködni az uniós polgárokat a vészhelyzetre való felkészülés fontosságáról.
A felkészültségi stratégia és annak hangneme egyértelművé teszi, hogy Brüsszel a félelmet használja politikai fegyverként a költekezés és a hatalomkoncentráció igazolására – vonja le a következtetést a szerző.
Az ilyen üzenetek feltételezik, hogy Európát fegyveres támadás éri, az infrastruktúrák összeomlanak, és a társadalom szétesik a fegyveres erők civil támogatása nélkül. Hol marad a diplomácia, a nemzetvédelem vagy a szubszidiaritás? – teszi fel a költői kérdést.
Az EU tervei szerint akár nyolcszázmilliárd eurót is mozgósítanának az újrafegyverkezési tervhez, amelyből 150 milliárd euró közös hitelfelvételből származna. Más szóval egész generációk jövőjét zálogosítják el egy homályos biztonsági koncepció nevében.
A legaggasztóbb ebben az európai stratégiai váltásban az, hogy őszinte nyilvános vita és állampolgári részvétel nélkül, valamint a pénzügyi, társadalmi és politikai költségekben óriási átláthatatlansággal zajlik
– hívja fel a figyelmet a cikk.
Ennél is komolyabb probléma, hogy a védelmi stratégiát a további központosításra használja fel Brüsszel. A brüsszeli hatóságok által hivatkozott „szolidaritás szelleme” inkább eufemizmusnak tűnik, hogy igazolja a katonai, ipari és stratégiai hatáskörök átvételét, amelyeknek a tagállamok hatáskörében kellene maradniuk – figyelmeztet a szerző, hozzátéve, hogy mindez tovább gyorsítja az európai szuperállam létrejöttét.
Mint írja, a tervezet melléklete szerint az idei év sürgős prioritásai közé tartozik a dezinformációs fenyegetések fokozott nyomon követése és kezelése, a pénzügyi szektor felkészültségének átfogó értékelése, valamint a felkészültségi képzés beépítése az oktatási programokba és az iskolai tantervbe.
Milyen társadalmat építünk, ha a gyermekeink nem történelemkönyvekkel, hanem útmutatókkal nőnek fel arról, hogyan éljünk túl egy biológiai támadást vagy egy digitális összeomlást?
– kongatja meg a vészharangot.
Brüsszel narratívájának legnagyobb paradoxona ugyanakkor az, hogy az egyre veszélyesebbé váló világra adott passzív reakcióként állítja be a törekvéseit, miközben elhallgatja, hogy ezeket a veszélyeket részben épp az EU politikája okozta vagy legalábbis súlyosbította.
A szerző szerint bár felelőtlenség lenne tagadni, hogy a világban sok a bizonytalanság, és fontos a felkészülés, az óvatosság és a tervezett riogatás nem ugyanaz. A felkészült és a megrémült társadalom közötti határvonal vékony, és ma úgy tűnik, hogy Brüsszel szívesen átlépi azt – húzza alá a European Conservative cikke.
Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (Fotó: Hans Lucas via AFP)
