Az ukrajnai háború hatására beindult európai szintű fegyverkezéssel összefüggésben egyre több uniós tagállam vezető politikusai tesznek olyan kijelentéseket, amelyekkel a háborús készülődést igyekeznek fokozni, magasabb szintre emelni. Noha ezen törekvések egy része a józan ész keretei között marad, némely vezetők még a rendkívül túlzó, tömeges pánikkeltésre alkalmas nyilatkozatoktól sem riadnak vissza.
Hajmeresztő tervek
Így például a sorkötelezettséggel kapcsolatban is rendre napvilágot látnak hajmeresztő tervek és megfogalmazások. Donald Tusk, Lengyelország miniszterelnöke bődületes létszámú, félmilliós haderőt vizionál, ami egyébként közel háromszorosa a német Bundeswehrnek.
Tusk emellett a teljes felnőtt férfinépesség számára kötelezővé tenné a kiképzést azért, hogy „azok is teljes értékű katonákká váljanak egy konfliktus során, akik nem lépnek be a hadseregbe”.
Több tagállamban a nők sorkötelezettségének bevezetése is az asztalon van. Például Mette Frederiksen, Dánia kormányfője nemrégiben bejelentette, hogy ők is ezt tervezik, s 2026-tól ötezer újoncot soroznának be a gyengébbik nem képviselői közül. Noha Andris Sprūds, Lettország védelmi minisztere szerint a nők kötelező sorozása nem „ma vagy holnap” fog megtörténni, hosszabb távon a balti országban is számolnak ezzel. Mindeközben a finn nőket is egyre nagyobb számban vonják be a túlélési és vészhelyzeti kiképzésekbe.
Nukleáris téboly
Szintén rendkívül aggasztóak azok a fenyegetőzésnek is beillő nyilatkozatok, amelyeket egyes európai vezetők a nukleáris fegyverek bevetése kapcsán tesznek. Andrzej Duda, Lengyelország elnöke egy alkalommal például azt mondta: „Ha a szövetségeseink úgy döntenek, hogy a NATO keleti szárnyának biztonsága érdekében nukleáris fegyvereket telepítenek a mi területünkre is […], készen állunk rá”.
Az Európai Unióban atomfegyverrel egyedül rendelkező Franciaország elnöke, Emmanuel Macron ugyancsak számos olyan felelőtlen kijelentést tett az elmúlt időszakban, amelyek az eszkaláció veszélyét is magában hordozták. Egy lapinterjúban például arról beszélt, hogy az orosz fenyegetésekkel szembeni „hiteles európai védelem” részeként hajlandó megvitatni a francia nukleáris robbanófejek használatát.
– Amellett vagyok, hogy megnyitjuk ezt a vitát, amelynek ki kell terjednie a rakétavédelemre, a nagy hatótávolságú fegyverek tüzelésére, a nukleáris fegyverekre azok számára, akiknek van ilyen, vagy akiknek amerikai nukleáris fegyverei vannak a földjükön – fogalmazott.
Bár ezekhez hasonló kijelentésekre nem mindenki ragadtatja magát a háborúpárti szereplők közül, ám abban már gyakorlatilag egymásra licitálnak, hogy a hagyományos hadi eszközökből az EU és a tagállamok minél többet küldjenek Ukrajnának. Gabrielius Landsbergis volt litván külügyminiszter például élesen bírálta, hogy korábban „korlátozták” az ukránokat, s szerinte utóbbiaknak meg kell engedni a számukra biztosított felszerelés használatát, hogy el tudják érni a stratégiai célokat.
Ezt követően pedig azt fejtegette, hogy az ukránoknak képesnek kell lenniük csapást mérni orosz területekre, az utánpótlási vonalakra és az Ukrajna támadására készülő katonai egységekre. Landbergis mindezt annak sürgetésével tetézte: „a nyugati katonai kiképzőknek vissza kell térniük Ukrajnába, hogy felgyorsítsák az új erők kiképzését”.
Harci lázban a britek
Az Egyesült Királyság politikusainak nyilatkozatai ugyancsak arról tanúskodnak, hogy a szigetország vezetése háborús lázban ég. Így például Keir Starmer miniszterelnök arról beszélt a minap, hogy szárazföldi egységeket és légierő-kapacitást – „csizmákat a földön és repülőgépeket a levegőben” – egyaránt készek bevetni az ukránok oldalán. Rob Magowan altábornagy, a brit védelmi vezérkar helyettes vezetője pedig kijelentette: azonnal a tettek mezejére lépnének, amennyiben Oroszország további kelet-európai országokat támadna meg.
– Ha a brit hadsereget ma este harcba hívnák, ma este harcba szállna
– hangoztatta Magowan a brit parlament védelmi bizottsága előtt.
A pánikkeltésből a különböző elemzőközpontok is kiveszik a részüket. A Dán Védelmi Hírszerző Szolgálat például azzal riogatott egy februárban közzétett jelentésében, hogy Oroszország európai uniós országok ellen is képes lehet háborút indtani a következő esztendőkben. A dokumentum készítői úgy vélték: amennyiben Oroszország a NATO-t katonailag gyengének vagy politikailag megosztottnak érzékeli, akkor öt éven belül akár nagyszabású háborút is indíthat a kontinensen. Kétéves távlatban pedig azt tartják elképzelhetőnek, hogy Oroszország a Balti-tenger térségében kezdeményezhet egy regionális konfliktust.
Önbeteljesítő jóslat
– A háborús pánik azonban önbeteljesítő jóslattá válhat – erre már Bart Cammaerts professzor, a London School of Economics kommunikációs szakértője figyelmeztetett. Szavai szerint történelmi példák támasztják alá, hogy amikor a nemzetek „a béke érdekében” készülnek a háborúra, gyakran éppen ez vezet konfliktushoz. Ennek fényében intő adat, hogy az Atlantic Council felmérése szerint a biztonsági szakértők több mint 40 százaléka véli úgy, 2035-re többfrontos háború alakulhat ki a legnagyobb hatalmak között.
Megőrzött józanság
Mindeközben az európai népesség többsége még őrzi a józanságát. A háborús készültség kapcsán két nagy merítésű nemzetközi felmérés is készült tavaly. A YouGov kutatása azt találta: a vizsgált hét nyugat-európai országban jelentősen nőtt azok aránya, akik Ukrajnában tárgyalásos megoldást részesítenek előnyben, még akkor is, ha ez azt jelentené, hogy Oroszország bizonyos ukrán területek felett megőrizné az irányítást. Az Európai Külkapcsolatok Tanácsának a 15 európai országra kiterjedő felmérése szerint pedig a többség vélekedik így.
