A helyzet, amit leírok, szinte ugyanaz, mint amit Fehéroroszországban vagy Oroszországban tapasztalhatunk: az ügyészség politikai vádakat emel politikusok ellen, kizárólag azért, hogy elnémítsák az ellenzéket. Különösen azok ellen, akik a globalista politikák ellen lépnek fel. Ennek a célja pedig nem más, mint megakadályozni, hogy hatalomra kerüljenek, és harcoljanak ezen fenyegetések ellen. Ilyen értelemben egy egészen különleges küzdelmet vívunk. A lengyel jogrendszert, társadalmat és családokat is belekeverték, és mindez sajnálatos módon nemcsak Lengyelországra jellemző. Láttuk ezt Franciaországban, Romániában, és ha a Brüsszel által támogatott liberális jelölt győz Magyarországon, akkor valószínűleg itt is hasonló történésekre kell számítani. A politikai üldöztetést nemcsak a politikusok, hanem a hétköznapi emberek is megélik. A helyzet súlyosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy katolikus papot és két egyszerű tisztviselőt hét hónapon keresztül tartottak fogva és kínoztak az igazságügyi minisztériumban. Az ügyet Strasbourgban vizsgálják, ahol emberi jogi jogsértésekről van szó. A vád súlyos, mert ha az ügyet elfogadják, az azt jelenti, hogy a vádak mellett állók hitelesek. Ez a tipikus viselkedésmódjukra jellemző.
Nemcsak a politikusokat támadják, hanem bárkit, aki a hatalomnak nem tetsző véleményt formál. Az emberek, különösen a hétköznapi állampolgárok sokszor nem is tudják, hogy egy-egy kritikus megjegyzésnek komoly következményei lehetnek.
Volt olyan eset, hogy idős, fogyatékkal élő embereket, hatvan-nyolcvan éveseket vettek őrizetbe reggel hator, mindössze azért, mert egy Facebook-kommentben bírálták a liberális aktivistákat. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. A szólásszabadság teljes mértékben veszélybe került. Egyébként nemcsak politikusok, hanem akár papok is célponttá válhatnak.
Az ilyen típusú beszélgetések és véleménynyilvánítások most már a hatóságok figyelmét is felkeltik, és több embert, köztük papokat is őrizetbe vettek hasonló megjegyzések miatt. Ez a helyzet már nemcsak politikai, hanem társadalmi szintű fenyegetést jelent a szólásszabadságra, és egyre inkább el kell gondolkodnunk rajta, hogy milyen irányba haladunk.