„Élni akarunk, nem túlélni”. Ez a mondat ezrek szájából hangzott el Spanyolország különböző városaiban, ahol tízezrek vonultak utcára, hogy a megfizethetetlen lakásárak ellen tiltakozzanak. A tüntetéseken nemcsak az ingatlanárak elszabadulására és az egekbe szökött bérleti díjak tarthatatlanságára hívták fel a figyelmet, hanem egy mélyebb társadalmi válságra is, amiben egyre több ember érzi úgy, hogy a saját hazájában nincs már helye.
A demonstrációkat albérlőket képviselő szakszervezetek szervezték, és országszerte több tízezren csatlakoztak hozzájuk. A tiltakozók a lakásárak és bérleti díjak csökkentését, hosszú távú bérleti szerződések ösztönzését, valamint a kihasználatlan lakások újrahasznosítását követelték.
A legnagyobb megmozdulás Madridban zajlott, ahol a szervezők szerint legkevesebb százezren vettek részt. Az emberek kulcsokat csörgetve vonultak át a belvároson, ezzel jelezve, hogy megfizethető, stabil otthonra vágynak. A tüntetők között fiatalok, családosok és nyugdíjasok is voltak, ami jól mutatja, hogy a lakhatási válság már minden társadalmi réteget érint. Egy 70 éves férfi arról számolt be, hogy nyugdíja teljes egészét lakbérre költi, ezért kénytelen mellékállásokat vállalni.
Barcelonában is ezrek tiltakoztak, a civil szervezetek mellett kilakoltatás alatt álló családok, tanárok, orvosok és hajléktalanok is felszólaltak.
Egy 60 éves nő arról beszélt, hogy már egy éve szerződés nélkül él, és bármelyik pillanatban kilakoltathatják. Az általa lakott épületet ugyanis egy befektetési alap vásárolta meg, hogy turisztikai célú apartmanokat alakítson ki benne.
Valenciában a tüntetők az „Airbnb, takarodj!” és „Spekulánsok, ki a városból!” jelmondatokat skandálták. A városban öt év alatt 80 százalékkal nőtt az új lakások ára, a bérleti díjak pedig 78 százalékkal emelkedtek. A helyiek a befektetési alapokat és a turisztikai célú ingatlanokat okolják a kialakult helyzetért. Egyes negyedekben 75 százalékkal csökkent a hosszú távra kiadó lakások száma.
Andalúziában öt megyeszékhelyen tartottak tüntetéseket. Ezt a régiót érinti az egyik legsúlyosabban a lakáspiaci krízis, de az ottani demonstrálók a roskadozó egészségügyi rendszerre is felhívták a figyelmet. Az országban egyébként eddig egyedül Málaga polgármestere vezetett be érdemi intézkedéseket annak érdekében, hogy megoldja a lakhatási problémát: először a külön bejárattal nem rendelkező lakásokra korlátozták a turisztikai célú engedélyek kiadását, majd 43 városnegyedben teljesen felfüggesztették az új regisztrációkat.
A spanyolországi ingatlanpiaci válság egyik fő mozgatórugója a tömegturizmus és az ehhez kapcsolódó rövid távú bérbeadás. Az úgynevezett „Airbnb-jelenség” amellett, hogy leszűkítette a helyiek lehetőségeit, jelentősen megemelte az árakat is. Egyre több lakást alakítanak át turistáknak, miközben a hosszú távra kiadó ingatlanok száma folyamatosan csökken. Sok városban az albérleti díjak minimum 40–50 százalékkal nőttek öt év alatt, míg a lakásvásárlás lehetősége sokak számára teljesen elérhetetlenné vált. A fiatalok jelentős része kénytelen a szüleivel élni, és egyre többen szorulnak ki a belvárosokból a külső, gyakran infrastruktúra nélküli zónákba.
A tüntetők élesen bírálták a spekulációs célból felvásárolt, de üresen álló lakások tömegét is. A spanyol nagyvárosokban ugyanis tízezrével találhatók olyan ingatlanok, amelyeket befektetési céllal vásároltak meg, de évek óta nem lakik bennük senki.
Ezek újrahasznosítása éppúgy a követelések között szerepelt, mint a szociális bérlakások építésének felgyorsítása, amelyekből több százezres a hiány az országban.
A Pedro Sánchez vezette baloldali kormánykoalíció ugyan több intézkedést is hozott már a lakhatási válság enyhítésére, például elfogadták az első átfogó lakhatási törvényt, amely lehetővé teszi a bérleti díjak korlátozását. Bár ez mérföldkőnek számít, a tüntetők szerint a hatása alig érezhető. A kritika főként arra irányul, hogy a szabályozás végrehajtása az önkormányzatok kezében van, a legtöbb régió pedig nem alkalmazza az új jogszabályt. Emellett hiányoznak a szankciók, és a törvény nem foglalkozik kellő szigorral a rövid távú bérbeadás kérdésével sem.
Sokan mentek utcára, hogy olyasmit követeljenek, amivel egyetértek: az otthonoknak az életvitelt kell szolgálniuk, nem pedig spekulációt
– írta az X-en Isabel Rodríguez lakásügyi miniszter, hozzátéve, hogy az önkormányzatoknak, az autonóm közösségeknek és az állami szférának összehangoltan kell fellépnie a probléma megoldása érdekében.
Borítókép: Ezrek vonultak Barcelona központjának utcáira, hogy alacsonyabb lakhatási költségeket követeljenek (Fotó: AFP)
