A jelenlegi konfliktus hivatkozási pontja indiai részről az április 22-én végrehajtott, huszonhat civil áldozatot követelő fegyveres rajtaütés az indiai ellenőrzés alatt álló kasmíri terület Pahalgam nevű kisvárosának közelében – utalt vissza a mostani Pakisztán elleni indiai támadás közvetlen előzményére Háda Béla, az NKE John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa. Ezért Újdelhi Pakisztánt hibáztatja, amit az utóbbi többször visszautasított, de látványos lépéseket nem tett a területén működő szélsőséges csoportok korlátozására, illetve elszámoltatására – tette hozzá.
A térségben – jórészt valóban a pakisztáni katonai titkosszolgálat eseti támogatásával – működő iszlám bázisú terrorszervezetek számára a kasmíri helyzet most annyival problematikusabb, hogy 2019-ben megszüntették indiai Kasmír speciális autonómiáját, amivel megnyílt az út nagy létszámú, hindu civilizációs örökséget képviselő lakossági csoportok betelepülése előtt az egyébként máig muszlim többségű területre
– magyarázta a szakértő.
Ezt az »elhindusítást« szeretnék megelőzni az említett szervezetek, valamint építenék saját tekintélyüket a szélsőséges érzelmű támogatók körében. A civilek elleni rajtaütés ennek a logikájához illeszkedik
– tette hozzá. Ami az eszkalációt illeti, az elmúlt két évtized során többször is kibontakozott tüzérségi ütésváltásokkal jellemezhető, korlátozott feszültség India és Pakisztán között a kasmíri ellenőrzési vonal mentén. Ezek közös jellemzője a területi kiterjedés és felvonultatott eszközök tekintetében egyaránt megmutatkozó, korlátozott jelleg volt – hívta fel a figyelmet Háda Béla.
Nem akartak túl nagy kárt okozni egymásnak és nagyon ügyeltek rá, hogy ne eszkalálódjon a konfliktus totális háborúvá, mivel tudták, hogy az megnyerhetetlen lenne mindkét fél számára. A május 7-i légi rajtaütésekkel India húzott egy erősebbet, de itt is megfigyelhető ez erős önkorlátozó motívum
– mutatott rá a szakértő. Érdekes lehet az is, hogy az utóbbi napokban napvilágra kerültek olyan híresztelések, miszerint Pakisztán tüzérségi lőszerkészletei megcsappantak egy korábbi nagy tételű eladás miatt (Ukrajna javára), ami ha hitelt érdemlő, szintén növelhette az indiai fél bátorságát arra alapozva, hogy Pakisztán nem is tudna most egy kiterjedtebb háborút felvállalni – emelte ki.
Ezért én arra számítok, hogy a felek továbbra is el akarják kerülni a totális háborús forgatókönyvet és korlátok között tartják a konfliktust. Ettől még hetekig, hónapokig eltarthat a feszült időszak, és mindig van egy kis bizonytalansági tényező, amely súlyosabb incidensekhez vezethet. Ezzel azért számolni kell, és persze ez is az önkorlátozás felé sodorja a feleket
– adott okot némi reményre a lehetséges fejleményekkel kapcsolatban Háda Béla.
A most kialakult helyzetnek belpolitikai vonatkozása is van. India az utóbbi években egyre határozottabb eszközökkel igyekszik képviselni nemzeti biztonsági érdekeit a világban, ennek pedig éppen Pakisztán a legerősebb érintettje
– fejtegette a szakértő.
A hindu nacionalista eszmei család szélsőségesebb csoportjai jelenleg hangosan üdvözlik a kormány határozott fellépését, támogatásuk most erősödni látszik. Modi pedig a múltban is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy Indiát akcióképes hatalomnak, önmagát pedig higgadt, de erős vezetőnek láttassa
– tette hozzá. Mindkét fél igyekszik erőt és határozottságot mutatni a saját belső közvéleménye és a külföld felé is. India helyzete annyiból „kedvezőbb”, hogy célba vehet olyan pakisztáni létesítményeket is, amelyeket a terrorizmus infrastruktúrájának részeként azonosít, megsemmisítésük azonban katonai, vagy gazdasági veszteséget nem okoz Pakisztánnak, erre láttunk példát május 7-én. Pakisztán számára azonban ilyen lehetőség nem adódik, ők leginkább katonai célpontokra mérhetnének csapást, ami egy új eszkalációs szintet jelentene.
Ezért hallhattuk olyan homályosan fogalmazni a pakisztáni miniszterelnököt a válaszreakciók tárgyában
– világított rá Háda Béla. Pakisztán kormánya számára az is probléma, hogy el kell kerülnie a feszültséget a katonai elittel. Éppen a jelenlegi kormányfő bátyja volt az, akinek utoljára (1999-ben) szembe kellett néznie a hazaárulás vádjával a vezérkar részéről és az erre alapozott katonai hatalomátvétellel. Ezért a pakisztáni kormányzat – amely valószínűleg nem is tud konkrétumokat a katonai titkosszolgálati szféra tevékenységéről – ódzkodni fog attól, hogy csorbítsa a vezérkar tekintélyét.
Márpedig a pakisztáni hadsereg megítélése értelemszerűen nagyban függ attól, hogy meg tudja-e védeni az ország területét és polgárait
– fogalmazott a szakértő. India egy drasztikus döntéssel felmondta az Indus-vízmegállapodást, ami korábban több háborút is túlélt.
Az én személyes megítélésem szerint ez hiba volt, mert a vízmegosztás emberi sorsokat érintő kérdését feltette tétként az asztalra egy olyan játszmában, amit jóval kisebb nehézségekkel is rendezni lehetett volna
– vélekedett a szakértő. Valóban, az 1960-as vízmegosztási egyezmény nagyon fontos fejleménye volt a kétoldalú kapcsolatoknak, mostanra azonban az indiai oldalon már nem elégedettek vele. Ennek oka, hogy megváltoztak a döntő tényezők. Egyrészt, mindkét országban többszörösére nőtt a lakosság (az érintett területé is) lélekszáma azóta, másrészt a Himalája gleccserei a globális átlagnál sokkal gyorsabban pusztulnak, ezért a vízhozam tartósan csökkenni fog, miközben egyre több embernek lenne rá szüksége (az ipar igényekről pedig még nem is beszéltünk) – fedte fel a döntés hátterét a szakértő.
Ma több, mint 100 millió ember közvetlen életfeltételei függenek attól, hogy az Indus vízrendszerében elég víz legyen. Pakisztán ezzel nyomás alá került, amelynek hatásai persze nem jelentkeznek azonnal. India nem tudja visszatartani az összes vizet, ami területéről Pakisztánba érkezik (egyes elemzők szerint még annyit sem, amennyi neki járna a szerződés szerint), bár ezzel együtt is tudna problémákat okozni pakisztáni oldalon – tette hozzá.
A megállapodás felfüggesztését én a politikai nyomásgyakorlás eszközének látom, mindkét fél számára kielégítő megoldás azonban egyelőre nem látszik. Modi ezzel egy elnyújtott vita kereteit hozta létre, amelynek Pakisztán szempontjából legmegnyugtatóbb kiiktatása az lehetne, ha megszerezhetnék egész Kasmírt. Ez – mint jeleztem – aligha lehetséges katonai eszközökkel, de növeli a pakisztáni lakosság frusztrációját és erősíti az Indiát létfenyegetésként beállító politikai üzeneteket, tehát lényegében az India-ellenes tevékenységek legalább érzelmi támogatását. Erre most biztosan nem lenne szükség
– értékelte a helyzetet Háda Béla. A nagyhatalmak szempontjából is óvatosságra ad okot a kialakult helyzet.
Látni kell, hogy a komolyabb háborús eszkalációban jelenleg minden, a dél-ázsiai térségben releváns nagyhatalom ellenérdekelt. Oroszország itt nem komoly szereplő, jobban ki van jelenleg szolgáltatva Indiának, mint fordítva. Kína viszont szinte csak veszíthetne a konfliktuson. Ha India bekebelezné Kasmír pakisztáni ellenőrzés alatt álló részét, azzal elveszne a közös kínai–pakisztáni határ is. Ebbe sokat invesztált mindkét ország az elmúlt évtized során. Kína ráadásul Pakisztán szoros partnere, így egy regionális konfliktus a jelenleg zajló amerikai–kínai rivalizálás részévé is válhatna, amelynek a pekingiek nem akarnak lehetőséget teremteni
– mondta a szakértő.
Kína egyébként az elmúlt évtizedekben is kifejezetten igyekezett csillapítani a két dél-ázsiai állam kasmíri területi vitáját, a tárgyalásos megoldást szorgalmazva. Ebben annak is része van, hogy Kína is ural egy kisebb területet a vitatott térségből, amit meg is tartana. A status quo felel meg tehát a legjobban neki
– zárta értékelését Háda Béla.
Borítókép: Tüntetők posztereket égetnek a pakisztáni Hiderábádban (Fotó: Middle East Images via AFP)
