Kiemelte ugyanakkor, hogy
De a szabadság nem a hazugság szabadsága. És mi itt ma nem kérünk abból a világból, ahol már azt sem lehet kimondani, ami egyébként nyilvánvaló. A szavainkat kiforgatják, az értékeinket relativizálják, a történelmünket átírják, és a gyermekeinknek azt tanítják, hogy ami erény volt, az ma bűn. Ami tegnap még büszkeség volt, mára már szégyen.
A tárcavezető emlékeztetett, ezt Margaret Thatcher már 1975-ben is látta, amikor a következőket mondta: „Az értékeink ellen indított szándékos támadás tanúi vagyunk, egy szándékos támadásé azok ellen, akik az érdemeket és a kiválóságot helyezik előtérbe, egy szándékos támadásé, nagyszerű örökségünk és múltunk ellen.”
És milyen igaza volt. Mert bár a kommunizmus, ahogyan ismertük, mára megbukott, öröksége és szelleme ma is velünk él. Vagy ahogy mifelénk mondják, a kommunizmus nem vész el, csak átalakul. Új nevet kapott, új zászlókat és platformokat, de a cél ugyanaz. Gyengévé tenni, megosztani és kifosztani bennünket, hogy végül feladjuk önmagunkat
– fogalmazott Szalay-Bobrovniczky Kristóf. Mint mondta, élnek közöttünk ma is olyanok, akik egykor esküt tettek, majd hátat fordítottak mindennek, ami közös. Elárulták a családjukat, a barátaikat, a saját közösségüket. Építeni sosem tudtak, így csak a rombolás marad nekik. Ez az egyetlen céljuk.
De van egy rossz hírünk számukra. Bármennyire is akarják, mi most sem hátrálunk. Megvédjük közös örökségünket és elért eredményeinket. Nem futamodunk meg és győzni fogunk újra
– emelte ki a miniszter.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf arról is beszélt, hogy a hidegháború után sokan hittük, hogy a szabadság végleg győzött. De ma már tudjuk, sajnos nem a béke kora jött el, hanem a szellemi és erkölcsi elbizonytalanodás időszaka. – A győzelem mámorában a Nyugat nem megerősödött, hanem önmaga ellen fordult. Elkezdte kérdőre vonni a saját történelmét, szégyelleni a hőseit, lebontani a határait és elfelejteni, hogy a szabadságot nem örökségként kapjuk, hanem napról napra meg kell azt védeni. Miközben egyes országok a múlttal hadakoznak, mi patrióták egyre tisztábban látjuk, hogy az identitás nem tehertétel, hanem tartás, hogy a nemzet nem elavult eszme, hanem jogul formáló erő, hogy a szuverenitás nem akadálya az együttműködésnek, hanem előfeltétele annak, és hogy a határaink nem kirekesztenek, hanem a közösségünk természetes önvédelmi reflexei. Ezért mondjuk ki itt a CPAC Hungary színpadán is: a globalista világmodell megbukott. A jövő a Patriótáké – emelte ki a miniszter.
Szerinte a jövő azoké a patriótáké, akik hisznek abban, hogy a nemzet jövőjét nem birodalmi központokból írják, hanem itthon a saját hagyományainkra, kultúránkra és közösségeinkre építve formáljuk azt, akik nem kérnek bocsánatot azért, mert hollandok, amerikaiak vagy éppen magyarok. – Mert mi nem egy multinacionális vállalat, nem egy globális társulat vagyunk, hanem hús-vér emberek, élő közösségek, családok és nemzetek, akiknek van történelmük, van nyelvük, van földjük, van hazájuk és van hitük. És van jövőnk is, ha kiállunk érte – emelte ki.
A tárcavezető elmondta, hogy honvédelmi miniszterként pontosan látja, hogy a világ mennyire törékeny lett. „A háborúkat ma már nem csupán fegyverekkel vívják. A frontvonalak ma a fejekben húzódnak. A kultúránkat, a hitünket, a gondolkodásunkat támadják. Mert tudják, ha el tudják venni az igazságot, ha át tudják formálni az identitásunkat, akkor fegyver nélkül is legyőzhetnek minket. A XXI. században sem csupán a katona feladata a haza védelme. E küldetés közös.”
A haza szeretetének üzenete ott kell, hogy legyen mindenhol. Ott kell lenni az iskolákban, a médiában és a családokban egyaránt. A katonai erő persze fontos, de önmagában kevés, hiszen kell mellé nemzeti öntudat, erkölcsi tartás, jellem és hűség is
– emelte ki, és hozzátette, ezért döntöttek úgy, hogy újjáépítik Magyarország védelmi képességeit, mert a békéért nem könyörögni kell, hanem biztosítani azt, mert ebben a hadseregben nem zsoldosokra, hanem hazafiakra van szükség. Olyanokra, akik ha kell, fegyvert fognak nem a háborúért, hanem a béke garanciájaként.
Újjáépítettük a magyar haderőt, de nem fenyegetésből, hanem tiszteletből, mert tudjuk, a haza nem védi meg önmagát, nekünk kell megvédeni a hazát. És a jó hír az, hogy már nem vagyunk egyedül. A világban egyre több a hazafi. Egyre többen mondják ki, elég volt abból a világból, ahol a gyengeség erény, a rend bűn, a hazaszeretet szégyen. Patrióták nemcsak visszatérnek a közbeszédbe, hanem mostantól formáljuk is azt. Nem lábjegyzetek vagyunk a történelemkönyvekben, hanem a következő fejezet írói
– fogalmazott.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf szerint ezért találta meg otthonát ez a konferencia itt Budapesten.
Mert mi nemcsak beszélünk róla, de meg is élhetjük, hogy a konzervatív értékek nem a múlt romjai, hanem a jövő alapjai.
– És most, amikor a világ új rendje formálódik, nekünk is formálnunk kell azt. Nem kívülről irányított világot, hanem olyan rendet építünk, amely a nemzeti szuverenitásra, a közösségi felelősségre és az emberi méltóságra épül. És ugyan vannak politikai pártok és szereplők, akik ma is inkább Brüsszel elvárásait lesik, onnan remélnek kis hűbéres hatalmacskát, nekünk egyértelmű a hazához való hűség nem lehet alku tárgya – jelentette ki. Mint mondta:
Mert aki elárulja nemzeti közösségét, csak azért, hogy külföldön tapsot kapjon, és annak hátán aztán választást akarjon nyerni, az nem bírál, hanem elárulja. Ezért sem mindegy hát, hogy kik képviselik ezt a hazát. Ez a címek egyik valódi üzenete. Ezért mondjuk ma, hogy elérkezett a Patrióták kora. És ahogy korábban sem féltük kimondani, most sem fogjuk: A rend nem ellenség, hanem szabadságunk feltétele. A haza nem szégyen, hanem összetartozásunk forrása. A nemzet nem korlát, hanem lehetőség. A biztonság nem luxus, hanem alapjog. A béke nem magától értetődő, hanem közös munkánk gyümölcse.
– Ez hát a mi időnk. A felelősség, a karakter és a hazaszeretet ideje. És ha teszünk érte, a jövő is a miénk lesz. Mert a békéhez erő kell, és ezért folytassuk a munkát együtt – zárta gondolatait a magyar honvédelmi miniszter.
Borítókép: Szalay-Bobrovniczky Kristóf (Fotó: Csudai Sándor)
CPAC 2025
