John Waters korábban baloldalinak tartotta magát, de harmincas éveire három meghatározó élmény hatására megváltozott a világnézete: ezek Václav Havel munkássága és a kelet-európai rendszerváltás élménye, az alkoholizmusból való felépülése és valláshoz való visszatalálása, valamint az apaság tapasztalata, az, amikor ráébredt, hogy az egyedülálló apáknak alig vannak jogaik.
Írország híres a nyitottságáról, az utóbbi években azonban egyre nagyobb a feszültség a migráció miatt. Rendszeresek a zavargások, és többször volt példa arra is, hogy szélsőségesek megpróbálták felgyújtani bevándorlók szállásait.
John Waters szerint az öt-tíz évvel ezelőtti Írország talán már csak néhány vidéki faluban létezik, amelyet nem pusztított el az idegenek kényszerített betelepítése. Ahogy fogalmazott, a migráció körüli feszültségekre fókuszálva elterelődik a figyelem arról, ami valójában történik. A probléma a tömeges migráció jelensége – a népességcsere, az ország megszállása, az ír haza újratelepítése –, amelyet azok irányítanak és kényszerítenek ránk, akik az ír „kormányként” tüntetik fel magukat.
Az emberek túl hosszú ideig voltak túlságosan is türelmesek ezzel a helyzettel szemben, és csak most kezdenek rádöbbenni annak súlyosságára és lehetséges véglegességére
– mondta a Magyar Nemzetnek az író, aki rendszeresen hangot ad Írország jövőjével kapcsolatos aggodalmainak és nyíltan beszél a társadalmi feszültségekről.
Szerinte a mainstream média csak a feszültségek vagy rasszizmus keretében számol be a helyzetről, miközben az igazság az, hogy Írország-szerte százasával helyeznek el válogatás és papírok nélkül többnyire ismeretlen származású és hátterű embereket, akiket menekültként vagy háborús övezetekből érkezőként tüntetnek fel, miközben a legtöbbjük nem az.
Ha nem történik radikális fordulat, az ír őslakosok egy-két évtizeden belül kisebbségbe kerülnek saját hazájukban. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem véletlen mellékhatása valamiféle »együttérzési hullámnak«, hanem éppen ez a cél: elmozdítani azokat az embereket, akik több száz, akár ezer éve élnek itt, akikben él a tulajdonosi érzés, a szuverenitás, a hűség és a hazaszeretet – akik őseinek vére áztatja földjeinket és gazdagítja folyóinkat
– sorolta Waters.
Migráció: kihasználják az országokat a bevándorlók
Vannak beszámolók arra vonatkozóan, hogy egyes menedékkérők kihasználják a jóléti rendszert, miközben sok ír állampolgár lakhatási válsággal és megélhetési költségekkel küzd. Kérdés, hogy hol húzódik a határ együttérzés és az észszerű hozzáállás között.
„A „kihasználás” kifejezés talán nem teljesen pontos. Ezeket az embereket egy mélyen korrupt kormány hívta meg Írországba, amely semmibe veszi vagy megvetéssel kezeli az ír őslakosok akaratát. „Néhány éve nyolc különböző nyelven hirdették világszerte, hogy mindenkit szívesen látnak, szállást, ételt, pénzt és mindent biztosítanak az emberek számára anélkül, hogy dolgozniuk vagy bármilyen módon hozzájárulniuk kellene mindehhez” – mondta, hozzátéve:
Különbséget kell tenni például az ukránok és az afrikaiak között: az előbbiek valóban háborús övezetből érkeztek, az utóbbiak esetében ez általában nem igaz. Sokan közülük nevetséges indokokkal kérnek menedékjogot – például azzal, hogy melegek és üldözik őket.
Hozzátette, sok írt bosszant, hogy a migránsok előnyt élveznek a lakhatásban és más alapszolgáltatásokban, miközben több ezer ír család évek óta vár otthonra. Úgy látják, az ukránok olyan előnyöket kapnak, amiket az írek nem – például ingyen szervizelik autóikat, és jóval magasabb szociális juttatásokat kapnak, mint más európai országokban.
Írország sokkal több ukránt fogadott be, mint bármely más ország – pedig területileg az egyik legkisebb Európában.
„Az őrület egyik mozgatórugója, hogy Írország mára levetette a katolikus hűséget, de megmaradt benne egy kötelezettségtudat a rászorulók iránt, amit a kormány, NGO-k és mások kihasználnak: zsarolják az embereket, hogy adják fel saját hazájukat. A média is azt a hamis elképzelést terjeszti, hogy az együttérzésnek nincs határa. A túlzott nagylelkűség éppúgy romboló lehet, mint annak teljes hiánya” – emelte ki.
Az író arról is beszélt, hogy a migránsszállások állítólagos felgyújtásának hangsúlyozása félrevezető, mivel nincs bizonyíték arra, hogy ezek a cselekmények a betelepítés ellen tiltakozók művei lennének.
Ami történik, az egy organikus, természetes reakció az ír nép és ország teljes kizsákmányolására, saját intézményeik ellenük fordítására.
„Ráadásul erős a gyanú, hogy ezek az akciók épp az állami hatóságok vagy megbízottaik (például Antifa) művei, amelyek célja, hogy lejárassák azokat a közösségeket, amelyek csupán megpróbálják megvédeni magukat egy tényleges invázióval szemben” – magyarázta Waters.
Állítja, saját szemével látta rendőrök és Antifa-aktivisták szoros együttműködését. Szerinte utóbbiak feladata az incidensek kiprovokálása, amelyeket aztán a média manipuláltan tálal. A „szélsőjobbos” narratívának szerinte semmi valóságalapja nincs, nem volt az országban szélsőjobb a harmincas évek óta, amikor még az úgynevezett „Blueshirts” létezett.
Két éve megfenyegettek, hogy eljárást indítanak ellenem »rasszizmus« és »antiszemitizmus« vádjával egy Substack-cikkem miatt, amelyben azt fejtettem ki, hogyan helyezi előtérbe az ENSZ protektorátusa a »menekülteket« az őslakos népekkel szemben.
„Erélyesen válaszoltam, rámutattam arra is, hogy a cikkben szó sem esett a zsidókról! Ez sokat elárul Írország jelenlegi állapotáról: a hazai hatóságok inkompetens balfácánok, akiket külső szervezetek támogatnak, amik viszont nagyon is profi módon működnek, és céljuk Írország teljes szétverése” – fogalmazott.
John Waters szerint a migrációt meg kell állítani, az illegálisan érkezettek embereket haza kell toloncolni. Emellett le kell váltani azokat a vezetőket, akik elárulják az országukat.
Ha ez nem történik meg, Írországnak és Európának nincs jövője
– hangsúlyozta.
Borítókép: Dublini utcakép (Fotó: Unsplash/Diogo Palhais)
