A béke kulcsa Oroszország újraintegrálása Európába – exkluzív interjú a neves amerikai professzorral

Hall Gardner, a Párizsi Amerikai Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének professor emeritusa a Magyar Nemzetnek adott interjújában elmagyarázta, miért gondolja úgy, hogy a háború csak kompromisszummal érhet véget, és miért kell Ukrajnának bizonyos veszteségeket elfogadnia, ha tartós békét akar. Gardner, a nemzetközi politika egyik legelismertebb elemzője már 1994-ben és 1997-ben megjelent első két könyvében előre jelezte egy orosz–ukrán háború veszélyét. Most arról beszélt, miként juthat el a világ egy új biztonsági architektúra felé – mielőtt a fegyverkezési verseny visszafordíthatatlanná válna. A szakértő Orbán Viktor békemissziójáról elismerően nyilatkozott, úgy véli, Magyarország békekezdeményezése a helyes irány.

Hall Gardner amerikai politológus, a Párizsi Amerikai Egyetem professor emeritusa Fotó: Havran Zoltán

Hall Gardner professor emeritus szerint a háború „nem teljesen befagyott”, bár egyes területeken úgy tűnhet. Úgy véli, az orosz hadsereg „húsdaráló taktikát” alkalmaz az előrenyomulásra, különösen a Donyeck megyei Pokrovszk térségében, amelyet kulcsfontosságú stratégiai pontnak nevezett. Mint mondta, ha az oroszoknak sikerül bekeríteniük és ellenőrzésük alá vonniuk a várost, „hozzáférést kapnak az egész Donbaszhoz.”

Hall Gardner amerikai politológus, a Párizsi Amerikai Egyetem professor emeritusa Fotó: Havran Zoltán
 

A professzor szerint Moszkva továbbra is úgy gondolja, hogy képes előrenyomulni, ezért még nem törekszik komoly megállapodásra. 

Putyin fő célja jelenleg Pokrovszk elfoglalása

 – mondta lapunknak. Hozzátette, hogy a frontvonal azért marad mozgásban, mert „mindkét fél a másik infrastruktúráját támadja, hogy megsemmisítse annak logisztikáját”, ami időnként áttörésekhez vezethet.

A tél közeledtével Gardner a harcok lassulására számít, ahogyan az a jugoszláv háború idején is történt. „A dolgok általában lelassulnak télen” – magyarázta. Szerinte Oroszország jelenlegi stratégiája az ukrán energetikai létesítmények célba vétele, abban a reményben, hogy „a lakosság dühös lesz, és a kormány ellen fordul.”

Trump stratégiája és a béke

A professzor szerint Donald Trump célja, hogy „nyomást gyakoroljon Oroszországra, miközben féken tartja Ukrajnát”, ezzel kényszerítve mindkét felet a kompromisszumra. Úgy véli, az amerikai elnök szándékosan tartotta vissza a Tomahawk cirkálórakétákat Kijevtől. „Az ötlet, hogy Tomahawkokat adjanak Ukrajnának, rendkívül veszélyes volt” – mondta Gardner, hozzátéve, hogy a döntés helyes volt. 

A legfrissebb hírek szerint egyébként a Pentagon jóváhagyta, hogy az Egyesült Államok nagy hatótávolságú Tomahawk rakétákat adjon Ukrajnának, miután megállapította, hogy az nem veszélyeztetné az amerikai fegyverkészleteket, Trump viszont úgy döntött, nem ad ilyen rakétákat. Mint arról lapunk korábban beszámolt, az Air Force One fedélzetén tett nyilatkozataiban Trump kiemelte: 

Egyelőre nem fontolgatja, hogy az Egyesült Államok Tomahawk rakétákat értékesítsen NATO-országoknak, melyek azokat továbbadhatnák Ukrajnának.

A professzor emlékeztetett, hogy az orosz fél figyelmeztette Washingtont: ha Ukrajna ilyen fegyvereket kap, Moszkva „új nukleáris rakétaképességeit” fogja bevetni. 

Gardner szerint a Tomahawkok átadása „teljes körű fegyverkezési versenyt” válthatott volna ki. Hangsúlyozta, hogy az USA és az Oroszország közötti Új START-megállapodás (Új Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés) 2026 februárjában lejár, és ha nem újítják meg, a világ „az emberiség történetének legnagyobb fegyverkezési versenyébe” sodródhat.

Úgy véli, a következő hat hónap döntő fontosságú lesz. „Februárig valamilyen kompromisszumot kell találni az Egyesült Államok, a NATO, Ukrajna és Oroszország között” – mondta.

A veszteségek elfogadása és a semlegesség ára

Gardner professzor szerint Ukrajnának el kell fogadnia, hogy elveszített bizonyos területeket, „ahogyan Finnország tette a hidegháború idején.” A megoldást a semlegességben látja. 

Ukrajnának semleges országnak kell maradnia, sem a NATO-hoz, sem az orosz CSTO-hoz (Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete) nem csatlakozva

 – mondta.

Egy lehetséges rendezésről úgy véli, nemzetközi békefenntartókat kellene telepíteni a frontvonal mentén egy általános ENSZ-mandátum alapján, hogy „biztosítsák, Ukrajna ne jelentsen fenyegetést Oroszország számára, ugyanakkor elég erős maradjon önmaga megvédésére.”

A professzor szerint mindkét félnek el kell érnie egy kölcsönösen elfogadható patthelyzetet, amely megállítja a vérontást. Hozzátette, Trump szerepe döntő lehet, mivel „képes Ukrajnát féken tartani, miközben meggyőzi Oroszországot, hogy ne nyomuljon tovább.”

Kína, India és az új világrend

A nemzetközi kapcsolatok szakértője a háborút egy tágabb „kibontakozó policentrikus világrendszer” részének tekinti, vagyis szerinte a világ egy új, többközpontú struktúrába fejlődik. Elutasítja a „multipoláris” kifejezést, mivel az szerinte a hatalmi központok közötti egyenlőséget sugallja. „A világrendszer soha nem volt igazán multipoláris” – mondta.

Gardner szerint Kína valódi ipari és pénzügyi hatalom, amely „óriási katonai tőkét épít fel”, míg Oroszország „katonai, de nem gazdasági hatalom.” Úgy véli, Kína az USA és Oroszország között egyensúlyoz, és „életfontosságúnak tartja az orosz energiaszállításokat, mivel Peking attól tart, hogy az Egyesült Államok tengeri blokádot vezet be.”

Kína hasznot húz ebből a háborúból

 – mondta a politológus, kifejtve, hogy Pekinget motiválja, hogy az orosz–nyugati konfliktus elvonja a figyelmet Tajvanról. Indiát „két tűz közé szorultnak” nevezte: Újdelhi semleges maradna, de az amerikai szankciók a Rosznyeft és a Lukoil ellen arra késztetik, hogy „újragondolja korábbi rossz viszonyát Kínával.”

„Ha India és Kína kibékül és gazdaságilag együttműködik a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (RCEP) keretében, az a világ legnépesebb gazdasági tömbje lenne” – figyelmeztetett.

Venezuela szerepe

A professzor szerint a venezuelai rezsim megdöntése jelentősen befolyásolhatná a háború menetét, mivel „az országnak hatalmas olajtartalékai vannak, de azokat az amerikai szankciók miatt nem tudja kiaknázni.” Úgy gondolja, Trump abban bízik, hogy egy esetleges rezsimváltás után „megnyithatja az országot az amerikai befektetések előtt.”

Gardner szerint a CIA tevékenysége a térségben „nyílt titok”, és az amerikai katonai jelenlét is növekszik. „A hivatalos indok a kábítószer-kereskedelem elleni harc, de ez nem a valódi cél” – mondta. Úgy véli, az energia geopolitikai fegyverré vált, és az Egyesült Államok célja, hogy „elvágja Kína és Oroszország hozzáférését alternatív forrásokhoz és piacokhoz.”

Befagyasztott orosz vagyonok és az európai dilemma

A professzor élesen bírálta az EU és az Egyesült Államok azon tervét, hogy az orosz befagyasztott vagyonokat Ukrajna támogatására használják fel. „Ez rendkívül veszélyes jogi precedenst teremt, mert utána bárki lefoglalhatja bárki vagyonát” – figyelmeztetett.

Szerinte az ilyen döntések aláássák a globális gazdasági bizalmat, és arra ösztönözhetnek más államokat, hogy „ugyanezt tegyék a Nyugattal.”

Szergej Lavrov már júliusban elmondta a Magyar Nemzetnek, hogy Oroszország egyik feltétele a konfliktus rendezésére az, hogy a Nyugat vonja vissza a Moszkva ellen indított jogi eljárásait, és adja vissza a „jogellenesen lefoglalt vagyonokat”:

„Fenntartható rendezés nem lehetséges a konfliktus kiváltó okainak elhárítása nélkül. Mindenekelőtt meg kell szüntetni Oroszországot a NATO bővítésével és Ukrajnának a NATO-ba történő bevonásával kapcsolatban érintő biztonsági fenyegetéseket. Legalább ilyen fontos az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása azokon a területeken, amelyek a kijevi rezsim ellenőrzése alatt maradnak, mivel 2014 után az mindent elpusztít, ami Oroszországhoz, az oroszokhoz és az orosz ajkú emberekhez kapcsolódik – az orosz nyelvet, kultúrát, hagyományokat, a kanonikus ortodoxiát és az orosz nyelvű médiát.

Szükséges a Krím, Szevasztopol, a Donyecki Népköztársaság, a Luganszki Népköztársaság, a Zaporozsjei és a Herszoni terület Oroszországba való befogadásával kialakult új területi realitások nemzetközi jogi elismerése. Ezen területek lakói népszavazáson, szabad akaratnyilvánítással határozták meg sorsukat. Napirenden szerepel Ukrajna demilitarizálása és nácitlanítása, az oroszellenes szankciók feloldása, az Oroszország elleni bírósági keresetek visszavonása és a Nyugaton jogtalanul lefoglalt eszközök visszaszolgáltatása.

Mindezeket a téziseket egy jogilag kötelező erejű békemegállapodásban kell rögzíteni. Ukrajnának vissza kell térnie államiságának gyökereihez, és követnie kell a fennállásának jogalapját megteremtő dokumentumok szellemét és betűjét. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy semleges, el nem kötelezett és nukleáris fegyvermentes státusát Ukrajna az 1990. évi, állami szuverenitására vonatkozó nyilatkozatban nyilvánította ki. 1991 augusztusában a Legfelsőbb Tanács elfogadta az Ukrajna függetlenségének kikiáltásáról szóló törvényt, amely megerősítette a nyilatkozat rendelkezéseinek rendíthetetlenségét. A függetlenségi kiáltvány Ukrajna jelenlegi alkotmányának preambulumában szerepel” – magyarázta Szergej Lavrov a Tóth Tamás Antalnak adott interjújában. 

Gardner: Magyarország békekezdeményezése a helyes irány

Hall Gardner szerint Európa „az Egyesült Államok és Oroszország között rekedt.” Felidézte, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és Németország igyekszik szorosabban összehangolni katonai stratégiáját, míg Lengyelország gyors fegyverkezésbe kezdett – válaszul szerinte a „feltételezett orosz fenyegetésre és az attól való félelemre, hogy Amerika elfordul Európától.”

„Az amerikaiak talán hátat fordítanak Európának, ezért az EU-nak növelnie kell katonai képességeit” – mondta.

Gardner professzor úgy véli, Magyarország békekezdeményezése a helyes irány, mert „valakinek beszélnie kell Oroszországgal.” Szerinte a diplomácia a párbeszédről szól, és „ha nem beszélsz a másik féllel, soha nem érsz el kompromisszumot.” Hangsúlyozta, Magyarország „teljes mértékben helyesen jár el, amikor közvetítő szerepet vállal az Egyesült Államok, az európaiak és az oroszok között.” Az ICC-ről (Nemzetközi Büntetőbíróság) úgy nyilatkozott, hogy „nem egyetemes intézmény, és főként Afrikára összpontosít.”

A professzor szerint még Putyin esetleges bukása sem hozna békét, mert „valaki még rosszabb jöhetne helyette”, mivel Oroszországban továbbra is jelen vannak a keményvonalas revansisták.

Hall Gardner szerint a legveszélyesebb dolog Oroszország elszigetelése Fotó: Havran Zoltán

A háború terjedése és az új fegyverkezési verseny

Gardner szerint a háború nemcsak Ukrajnában zajlik, hanem „lassan globális konfliktussá válik.” Felhívta a figyelmet Észak-Korea és Oroszország együttműködésére, valamint arra, hogy a konfliktus „Venezuelára is kiterjed.”

Ez akár nagyhatalmi háborúvá is fajulhat. Minden állam más-más lépéseket tesz, ha úgy érzi, előnyt szerezhet a konfliktus kiterjesztésével

 – mondta.

A professzor ezt a folyamatot az „insecurity–security dialektikának” nevezi, amelyben egyetlen incidens „újabb bizonytalanságot teremt máshol”, újabb fegyverkezési hullámokat indítva el. Úgy véli, a legtöbb európai ország „nem akar háborút, de már elkezd felkészülni rá.”

Európa jövője: föderáció vagy laza szövetség?

A politológus szerint Európának egységesnek kell maradnia, de „nem válhat az Egyesült Államok vazallusává.” Úgy gondolja, Emmanuel Macron francia elnök rossz irányba indult el, amikor a „szupererős európai föderalizmus” felé mozdult.

Én inkább konföderalista vagyok – hiszek egy olyan egységformában, amely bizonyos stratégiai kötelezettségeket megoszt, de nagyobb autonómiát hagy az egyes nemzeteknek

 – mondta.

A professzor hiszi, hogy Európa jobb- és baloldali erőinek kompromisszumra kell törekedniük, hogy „Európát együtt tartsák”, különösen a védelem kérdésében.

Kalinyingrád és a béke földrajza

Gardner úgy véli, a hosszú távú béke egyik kulcsa a régió gazdasági integrációja. 

Kalinyingrádnak a sarki selyemút kereskedelmének gazdasági csomópontjává kellene válnia Eurázsia, Oroszország, Ukrajna és Nyugat-Európa között

 – mondta. Szerinte a város demilitarizálása és kereskedelmi központtá alakítása „közelebb hozhatná Oroszországot Európához”, így csökkentve a konfliktus kockázatát.

A professzor szerint „nagyobb előnyei vannak a háború befejezésének”, és hosszú távon Ukrajna is profitálhatna a regionális gazdasági együttműködésből.

Fiatal férfiak halnak meg értelmetlenül

Gardner professzor szerint eljött az idő, hogy mindkét fél felismerje: a háborúnak véget kell vetni. „Rendben, ennyi elég.”

Úgy véli, ha a konfliktus nem ér véget a következő hat hónapon belül, „minden fel fog robbanni és továbbterjed.” Hangsúlyozta, hogy a háború elhúzódása csak újabb áldozatokat szül, és hogy „fiatal férfiak halnak meg értelmetlenül.”

„A legveszélyesebb dolog Oroszország elszigetelése” – mondta a professzor, aki szerint a béke kulcsa Oroszország újraintegrálása Európába. Ha ez sikerül, „kisebb lesz az esélye egy újabb konfliktusnak, és a világ biztonságosabb hellyé válhat.”

Borítókép: Hall Gardner amerikai politológus, a Párizsi Amerikai Egyetem professor emeritusa (Fotó: Havran Zoltán)