Egy régi szuahéli mondás szerint a biciklistának nem igaza, hanem feladata van. A KüllőnÉlő elmúlt éve sem igaza bizonygatásáról szólt, hanem feladatokat igyekezett megtalálni, kérdéseket felvetni és teret engedni megvitatásuknak.
Rögtön egy velencei tókörrel kezdtünk fagypont körül, ahol kiderült, hogy csapadékmentes időben bármennyi kerékpárost oda lehetne vonzani akármilyen hidegben, csak megfelelően fel kell öltözni hozzá. Az infrastruktúráról vegyes élményeket szereztünk, de a potenciál ebben a helyben mindenképpen ott van.
Még mindig januárban elhatározást tettünk, hogy nem tekintünk a szó szoros értelmében sportágként a professzionális kerékpározásra Lance Armstrong lebukása után. Azóta már szinte csak a Matchbox-tologatástól nincs eltiltva a doppingkirály, és sorban buknak le vagy vonulnak vissza szélsebesen azóta is a kollégák.
A fák nem rügyeztek még, amikor kézzelfogható eredménye lett a közösségi közlekedésnek és a kerékpározásnak: Kaposváron vezették be először a buszra szállás lehetőségét bringával – Budapestnek is megtetszett az ötlet. Az ezzel kapcsolatosan felmerülhető konfliktushelyzetekre szintén felhívtuk a figyelmet, nem elvitatva az irányt, hogy ésszerű keretek között változhatnának a jelenlegi viszonyok.
Bálint-napon irigykedtünk egy kicsit a hollandok fűtött kerékpárútjára is, aztán visszazökkenve a mi valóságunkba, kicsit utánamentünk a kerékpártisztítás rejtett hasznának is.
Már márciusban írták ki a fővárosi közbringarendszer, a Bubi közbeszerzését, s az év során átrágtuk a legfontosabb kérdéseket ezzel kapcsolatban: ki a célközönség, meddig maradnak meg a bringák, készen áll-e Budapest belvárosi része több száz vagy ezer megjelenő új biciklisre.
Külföldi lapszemlénk során egy pszichológus kutatásába botlottunk, amelyből némi szemellenző-nyitogató információhoz véltünk jutni arról, miért gyűlölnek minket az autósok.
Persze nem elégedtünk meg azzal, hogy a tükörbe belenéztünk, igyekeztünk keríteni olyan példaképeket is, akik gyökeres életmódváltás részeként ültek kerékpárra. Ha már megtaláltuk és lefotóztuk Lacit, a képet arra is felhasználtuk, hogy segítsünk a rendőrök keze ügyébe akadó sorstársaknak, mi mindennek kell klappolnia a gépen.
Áprilisban a tavalyi Andrássy útihoz csaknem felérő látványos sávkialakítást végeztek a Bajcsyn, ennek tesztelését videós összeállításban végeztük el. Az év során amúgy elég sok hasonló bringás buszsáv keletkezett, aminek árnyoldalaira is igyekeztünk rávilágítani. Az április fontos történése volt még, hogy végleg elbúcsúztattunk a nagy központi Critical Masst, a küldetését ugyanis szerinte teljesítette.
Később megint a tükörbe néztünk, pontosabban a szabálykönyvbe, nem érdektelen ugyanis, hogy hol mennyivel mehet egy kerékpáros. A sebességre, pontosabban a menetidőre van jótékony hatással – már ahol elterjedt – az e-bringának nevezett tekerős motor. Itt is felmerültek kérdéseink, főként a tárgyban, hogy autóból, BKV-ból vagy bicikliről ülnek-e át majd rá a terjedés miatti árcsökkenés következtében. Vannak félelmeink, de mi biciklizünk tovább.
Jutalmunk május közepén egy bőséges bringásreggeli volt – ez alkalommal szabályos túrát tettünk meg a kollégák jóllakatása és a bringás életmód propagálása céljából, dokumentálva, ugyanezen az úton mennyivel lassabb a BKV a kerékpárnál. Cserébe ugyanezek a kollégák elmesélték háromnapos Balaton-kerülésük történetét, ebből is merítve tekertük mi is körbe nyáron a Balatont. Elidőzve ezen: azért a baráti beszélgetések, a sült hal, Szigliget vára, a tevék, a bivalyok és a napi két-három különböző strandon fürdés óriási élményekkel és tapasztalatokkal gazdagított bennünket.
Kirekesztettnek neveztük a szintén még eléggé ritka és még ennél is drágább, de kényelmes és gyors fekvőbiciklit, egy gondolat erejéig – és most egy másikig – megadtuk az esélyt „az eszme” terjedésének.
Egyike volt a legnépszerűbb kiáltványoknak A biciklisták öt legnagyobb pofátlansága, hiszen ráismert az „ellenség”, és ráismert a vétkező megszólított is. De ekkor sem vezérelte más a KüllőnÉlőt, hogy közös gondolkodást és eszmecserét generáljon, hogy a valóság és a valós folyamatok, jelenség mentén valós gondolkodás induljon el.
Ennek szellemében rágtuk át – szintén jelentős visszhangra találó módon a Hogyan csengessünk, és mikor? témáját, nem bántuk meg! Hasonló nagyságú kavicsot dobtunk a pocsolyába a nagykörúti kerékpársáv elméleti megépítésével, de több is volt az, mint gondolatjáték: elképesztő, hogy milyen kevés parkolóhely megszűnésével létre lehetne hozni ezt a fontos fejlesztést. Nézzék meg újra!
Októberben újra megtömtük a bendőt, majd magunkba szálltunk egy villogó nélküli esti tekerés után.
Apropó, villogó: nemrég hatályba lépett a KRESZ módosítása, ebben részletesen tisztázták, hogy szabályos egy kerékpár. Életszerűtlen helyzetekből ugyanúgy kiindul a törvény, mint hiánypótló meglátásokból.
Ez az év tehát, kedves barátaim, javarészt konfliktuselemzéssel telt. Azért, hogy kicsit átformáljuk saját magunk gondolkodását, és megértsük a közlekedés résztvevőinek motivációit, helyzetértékeléseit. Nem kell félnünk az ellentétes véleményektől, ennek szellemében továbbra is folytatjuk majd a feltárást.
