Julie Bertuccelli Cézár-díjas francia rendező egy dokumentumfilm – a 2014-es Bábeli iskola – után ismét érzékeny hangvételű, különleges nagyjátékfilmmel jelentkezett. A Claire Darling utolsó húzása című film egyben a francia film nagyasszonyának, Catherine Deneuve-nek a jutalomjátéka is, aki a mű elejétől a végéig lenyűgöző alakítást nyújt.
A filmben a főszereplő, Claire Darling a nyár első napján azzal az érzéssel ébred, hogy biztos benne, ez lesz élete utolsó napja. Ezért elhatározza, hogy kiárusítást rendez a tárgyaiból, a szomszédai, a francia kisváros, Verderonne lakói pedig megpróbálnak minél több értékes, potom áron kínált festményre, lámpára, szőnyegre, órára lecsapni. A kiárusított holmik segítségével pontosan elmesélhető a főszereplő egész élete, annak fennkölt és kevésbé fennkölt pillanataival együtt. A cselekmény akkor vesz még érdekesebb fordulatot, amikor a rögtönzött garázsvásáron felbukkan Claire Darling húsz éve nem látott lánya, Marie, aki meg akarja tudni, az anyja miért szeretne ilyen gyorsan leszámolni a múlttal.
A film bensőségességének egyik oka nyilvánvalóan az, hogy a főszereplő lányát Catherine Deneuve lánya, Chiara Mastroianni alakítja, akivel sokadik alkalommal játszanak együtt. Emellett azonban elsősorban a forgatókönyv és a rendezés erénye, hogy a rendkívül szórakoztatónak tűnő alaphelyzetből nem egy habkönnyű vígjáték készült, hanem egy minden szempontból átgondolt, összetett, helyenként kissé melankolikus, kifejezetten mély alkotás.
Fotó: Hungaricom
Bertuccelli ugyanis a rá jellemző érzékenységgel bontja ki a cselekményt, előző filmjeihez hasonlóan most is központi szerepet kap a múlt és a jelen kapcsolata, a továbblépés lehetősége vagy éppen akadályai. Ennek megfelelően rendkívül érdekesen jelenik meg az emlékeinkhez fűződő viszony ambivalens jellege, hiszen egyrészt szükségünk van rájuk, az életünk részét képezik, ugyanakkor sokszor akadályozhatnak is minket, ha nem tudunk miattuk továbblépni, és ez gyakran az emberi kapcsolatainkra is rányomja a bélyegét.
