Gyakorlatilag másfél dokumentumfilmnyi költségvetésből, 15 millió forint körüli összegből sikerült filmre vinnie gyermekkora egyik kedvenc olvasmányát a kolozsvári származású rendezőnek, aki több mint húsz dokumentumfilm elkészítése után első játékfilmjét jegyzi. Farkas a székelységábrázolásban létező toposzok lebontásában is remek partnernek tartja a roppant megosztó értékeltségű Nyirőt. A film történetét kínáló novella ugyanis hús-vér embereket vonultat fel, a karácsonymotívum pedig különleges csavart is kínál: a történetben egy gyilkos elszökik a börtönből, hogy ajándékot adjon a kisfiának. A drámaiság fokozásaként ezt gyakorlatilag élete árán teszi meg.
A Nyirő-novellában felesége elvesztése után Ülkei Ádám kiábrándul Istenből, a karácsonyt sem készül megünnepelni. Az ünnep szombatjára virradó éjjelen azonban dühös kiáltozásokat és puskalövéseket hall, majd egyszer csak a „gyilkos Péter” kopogtat a kalyiba ajtaján, akit nyolc esztendőre ítéltek, miután féltékenységből megölte a feleségét. A férfi szegénységben élő fiáért szökik meg a börtönből, neki akar örömet szerezni az ünnepen.
Menekülés közben meglövik a csendőrök, úgy érkezik Ülkei hegyi kunyhójához, és amikor érzi, hogy közeleg a vég, azt tanácsolja Ádámnak, a befogadásért cserébe, vegye fel a fejére kitűzött vérdíjat. Ádám először feldühödik az ajánlat hallatán, Péter halála után azonban mégis felveszi az összeget, amiből aztán az elhunyt fiának vásárol „kicsi csizmát, kicsi harisnyát, jómeleg posztó kurticskát, báránybőr sapkát, hogy meg ne fázzék a télen.”
„Huszonöt éve állok a kamerák mögött, mégis tartottam ettől a történettől. Tíz éve kacérkodom ezzel a Nyirő-novellával, mennyire jó történet lehetne belőle filmre átírva. Négy elutasított pályázat után úgy tűnik, most jött el az ideje, hogy támogatást nyerjünk a Magyar média mecenatúra programon és a Bethlen Gábor Alapon keresztül” – beszélt film előéletéről a rendező.
A húszperces kisjátékfilm forgatása négy napon át zajlott, amit egyrészt a szűk költségvetés diktált, ugyanakkor a két főszereplő – Fülöp Zoltán, a Csíki Játékszín és Pálffy Tibor, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze – és a tizennégy fős stáb gyors egymáshoz csiszolódását is dicséri.
