Gyerektúszok szenvedéstörténete

Egy hivatalosan ma sem létező szenvedéstörténet vág mellbe minket: 1944-ben 68 kiskorú magyar fiatalt hurcoltak el túszként a román hatóságok a besszarábiai frontra. A mindmáig kibeszéletlen történetről 75 évvel később B. Kovács András sepsiszentgyörgyi közíró írt könyvet, Novák Lajos rendező pedig dokumentumfilmet készített.

Sorstársaival együtt Szén Lenkét is Besszarábiába hurcolták

A második világháborús román propaganda áldozatainak tekinthetjük azt a 68 fiatalt, akiket a második bécsi döntés után gyűjtöttek össze a Romániánál maradt dél-erdélyi és partiumi határ menti településekről 1944 nyarán. A kémkedés és románellenesség vádjával éjszaka elragadott fiatalokat – lehetőleg egygyermekes családok sarjait, „hogy jobban fájjon” – a korabeli hivatalos indoklás szerint azért tartották három hónapon át túszként a besszarábiai front közvetlen hátországában, mert Magyarország is hasonlóan járt el a román ifjakkal. Ha utóbbiaknak bántódásuk esik, az erdélyi fiatalokat is kivégzik, hangzott a fenyegetés. Mindez csak a besszarábiai frontvonalon derült ki egy román ezredes jóvoltából, akinek emberségét a túlélők sem tudták eléggé hangsúlyozni.

Bár egyetlen, a gyanút igazoló dokumentum sem került elő, a román fél azóta sem tud mit kezdeni az életben maradtakkal. Noha az egykori túszokat a rendszerváltás után szimbolikus összegű kárpótlásban részesülő háborús veteránoknak nyilvánították, bocsánatot, tényleges jóvátételt azóta sem kaptak, sőt, az idős emberek megalázó, „tereprendezésen részt vevő önkéntességről” szóló bizonyítványt kaptak kézhez – kutatási csemege elhivatott történészeknek.

Ezt a közelmúltig kibeszéletlen közösségi drámát sűrítette könyvbe B. Kovács András sepsiszentgyörgyi közíró, aki az egyik túsz, a ma Sepsiszentgyörgyön élő Szén Lenke személyén keresztül tárta a nyilvánosság elé a meghurcoltatás történetét. A Kiskorúak halállistán című dokumentumkötet 2017-ben jelent meg a sepsiszentgyörgyi Tinta Kiadó gondozásában, de a szerző máris a kötet bővített újrakiadásán dolgozik.

Sorstársaival együtt Szén Lenkét is Besszarábiába hurcolták

– A dokumentarista műfajban az interjúalany, ebben az esetben Szén Lenke társszerzőnek tekinthető. Annál is inkább, mert kiváló elbeszélőnek bizonyult – mondta el B. Kovács András, aki szerint tipikusan azzal az esettel van dolgunk, amikor a téma maga talál rá az íróra. Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész ajánlotta B. Kovács figyelmébe édesanyja, Szén Lenke és társai kálváriájának történetét.

A 92 esztendős hölgy történetmesélését pedig olyan mértékben ítélte hitelesnek és érinthetetlennek, hogy monológként írta meg, a fikciós elemek teljes mellőzésével pedig a történet hitelességét igyekezett erősíteni. Így született meg egy tipikus oral history könyv, amelyet a környék falvainak, kultúrájának, a nemzetiségek együttélésének szociológiai igényességű leírása egészít ki. A szerző szerencséje, hogy a történések idején 17 éves Szén Lenkében olyan, korát meghazudtoló érettségű és érdeklődésű szemtanúra lelt, aki bámulatos érzékenységgel és szintetizáló képességgel volt képes visszaidézni a megélt szenvedéseket és igazságtalanságokat, de a frontkatonákról és a visszavonulásról is szemléletes, már-már svejki állapotokat sejtető helyzetképet rajzolt.

A történet a filmszakmát is megihlette: Novák Lajos magyarországi operatőr-rendező-producert ragadta magával a történet. – Ráadásul a témát még senki sem dolgozta fel, sőt, Erdélyben sem nagyon hallottak korábban a történtekről. Úgy vélem, a visszaemlékezések hitelességét és értéket növeli, hogy az interjúalanyok csak közvetlenül a rögzítés előtt szereztek tudomást a beszélgetésről. Az események döbbenetes átéléssel való felidézésekor így csupán a tudatuk mélyéről feltörő nyers emlékekre hagyatkozhattak – mesélte Novák a film sepsiszentgyörgyi bemutatóján. A Túszul ejtett hónapok című dokumentumfilmet várhatóan márciusban az Echo TV is műsorára tűzi.