A színpadon nincs helye semmifajta mesterkéltségnek

Tizedik alkalommal rendezik meg augusztus 13. és 19. között a Kaposfest komolyzenei fesztivált Baráti Kristóf és Várdai István művészeti vezetésével. Várdai István Liszt Ferenc-díjas gordonkaművésszel beszélgettünk a fesztivál előkészületeiről és a személyes motivációiról.

Várdai Istvánárdai István, a Liszt Ferenc kamarazenekar művészeti igazgatója Fotó: Bach Máté

– Idén tízéves a fesztivál. Milyen különlegességgel készülnek a jubileumra?

– Eddig is az volt a célunk, hogy elhozzuk a komolyzenei világ reprezentatív képviselőit Magyarországra. Ahogy teltek-múltak az évek, egyre inkább kikristályosodott, mire van szüksége a közönségnek, melyek azok a zenék és energiák, amiket a legjobban értékelnek. Mindig törekedtünk arra, hogy a Kaposfest különleges legyen. Ha mégis ki kellene emelnem valamit, akkor talán azt mondanám, hogy idén vonultatjuk fel a legnagyobb hangszerpalettát. Nagyon sok különböző típusú hangszeres előadó lép majd fel, viszonylag ritkán foglalkoztatott formáció, például a rézfúvós ötös, amit az In Medias Brass képvisel. De a Kaposfesten lesz az euró­pai bemutatója annak a hegedűre és bandoneonra írt kettős versenynek is, amit JP Jofre komponált. JP Jofre Astor Piazzolla utódja, őt is a tangó és az argentin zene inspirálja, ugyanakkor nagyon összetett, nagyon modern zenét alkot. Ezenkívül tradícióvá vált, hogy minden fesztiválra számos különböző előadói stílust képviselő zongoristát hívunk, hiszen nekik a sokszínűség nagyon fontos. Most is lesznek visszatérő művészeink is, például Frankl Péter, aki az elmúlt években szinte mindig velünk volt.

– A program összeállításakor a sokszínűség mellett mi a legfontosabb szempont, mi jelenti a legnagyobb kihívást?

– Az a tizennégy koncertes rendszer, amit megörököltünk, önmagában nagyon nagy kihívás. Ezért le kellett vonnunk néhány tanulságot az elmúlt években, és ha hosszabb távú stabilitást szeretnénk elérni, akkor a jövőben mindenképp szükség lesz arra, hogy előre le tudjuk kötni a művészeket, hiszen a legtöbb kollégám, és én magam is évekre előre tudom, hogy mikor és hol fogok fellépni. Nekünk pedig mindig nagyon rövid időnk van arra, hogy megszervezzünk egy ilyen méretű, ilyen minőségi fesztivált, és szinte a csodával határos, hogy eddig minden évben sikerült.

A Liszt Ferenc-díjas gordonkaművész Stradivari 1673-as csellójával
Fotó: Bach Máté

– A fesztiválon különböző kedvezményekkel várják a fiatalokat. Hogyan látja, lehet népszerűsíteni ilyen eszközökkel a komolyzenét, mennyire nyitott rá a fiatalabb korosztály?

– Ez mindig is fontos célunk volt. A diákok vásárolhatnak párnabérletet, amivel az összes koncertre eljöhetnek, ezenkívül már tavaly megpróbáltunk a Kamara Akadémia Egyesülettel karöltve minél több fiatal tehetséget bevonni, és együtt zenélni velük. Ezekre a koncertekre a fellépők barátai is nagy számban eljönnek. Világszerte nagyon sok fesztiválon voltam, és nálunk a legkiegyensúlyozottabb a különböző korosztályok aránya, ugyanis kifejezetten sok a fiatal. Vannak, akik évek óta visszajárnak, már öt-hat éves koruktól. Szerintem a fia­talokat talán egyfajta közvetlenséggel, természetességgel lehet a legjobban megérinteni, hogy ne merüljön fel semmifajta képmutatás vagy mesterkéltség, aminek a színpadon egyébként sincs helye. A különböző korosztályok igényeit egyébként a programok összeállításakor is figyelembe vesszük: például Bősze Ádám már másodszor tart standupestet a Kaposfesten. Ennek során érdekes, vicces történeteket ragad ki a zeneszerzők életútjából, amiből szintén egyértelműen látszik, hogy a zseniális művészek is hús-vér emberek. Ezenkívül szerintem az is nagyon fontos, hogy a gyerekek érezzék, a komolyzene által fejlődik az érzelmi és intellektuális kultúrájuk, hogy többek lesznek általa.

– Milyen kísérőeseményeket emelne még ki a programsorozatból?

– A Kaposfest túrát, ami rövid hangulatkoncerteket jelent három helyszínen. Voltak már koncertek korábban is a református templomban, de aztán ez a kezdeményezés elhalt, mi ezt az irányt próbáljuk meg most újraéleszteni. Emellett lesznek különböző gasztronómiai programok, bor- és sörkóstolás, és persze rengeteg zene.

– Ön nemcsak fesztiválszervező, hanem Liszt Ferenc-díjas gordonkaművész is. Művészként mennyire jelent személyes inspirációt egy ilyen esemény megszervezése?

– Valószínűleg sokkal több idő lett volna megismerni azt a mennyiségű zenét, ami fesztiválszervezőként eljutott hozzám. De még ennél is érdekesebb, hogy én eddig pályám során akkor tudtam a leginkább fejlődni, amikor minél több formációban játszottam, és nemcsak a csellóirodalmat ismertem meg, hanem minden mást is, például a kamararepertoárt és a kvartetteket. Viszont az utóbbi években már szinte kizárólag szólistaként lépek fel, és nagyon kevés kollégával tudok év közben együtt dolgozni. Így nekem személy szerint abból a szempontból is sokat ad ez a fesztivál, hogy ebben az időszakban számos kiváló művésszel működhetek együtt. A Kaposfest talán ebből a szempontból is különleges más fesztiválokhoz képest: itt mindenki kötődik a másikhoz, és ez visszahozza a gyerekkori együttzenélés örömét.