Az éltető víz beszédes festményei

Manapság, amikor a legsúlyosabb ökológiai problémát az édesvíz hiá­nya jelenti, a balatonfüredi Vaszary Galéria tárlata a művészet nyelvén hívja fel a figyelmünket a nélkülözhetetlen folyadékra. A Folyók, tavak, tengerek című kiállítás főleg a 19. századi magyar és nemzetközi, leginkább francia mesterek műveiből merít.

Augustin Feyen-Perrin: Cancale-i halászlányok. Francia mesterek munkáit is kiállították Fotó: Denes Jozsa Forrás: Vaszary Galéria

A balatonfüredi reformkori városrész centrumában áll a Kerektemplom: hófehér, kerek kupolás, a 19. század közepén épült klasszicista stílusú szentély. Az épületbelső oltárképe Hen­riette Karling munkája, amely a szamáriai asszony és Jézus találkozását idézi meg, amikor a nő vizet ad a Messiásnak. A bibliai történet a füredi savanyúvízforrásra, de a balatoni vízközelségre, az éltető energiára, a teremtésmítoszok kimeríthetetlen forrására is utalhat. A Vaszary Galéria ezen a nyáron szintén az öt alapelem egyikéről, a vízről rendezett nagyszabású tárlatot.

A Folyók, tavak, tengerek című kiállításra döntően 19. századi alkotást válogattak, magyar és nemzetközi mesterektől egyaránt, elsősorban a mindennapi élethez kötődő motívumokkal. A klasszicizmuson, a romantikán, a rea­lizmuson, a naturalizmuson, a plein air festészeten és az impresszionizmuson átívelő reprezentatív művek sorával a kiállítás a korszakra jellemző művészettörténeti és stiláris összképet is felvázol.

A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria közös kiállításának egyik kuriózuma a kecskeméti Bozsó-gyűjteményből erre az alkalomra restaurált Benczúr Gyula-kép, a Starn­bergi-tó című alkotás. A szóban forgó kép Benczúr életművében is ritkaság, hiszen az akadémikus festő lírai korszakáról van szó, az 1870-es évekről, amikor a nyarakat a tó melletti Ambachban töltötte. A tárlat további különlegessége Gustave Courbet 1872-ben született sziklás tájképe, de láthatók a francia barbizoni iskola meghatározó mesterei, Jules Dupré és Charles Francois Daubigny munkái is.

Augustin Feyen-Perrin: Cancale-i halászlányok. Francia mesterek munkáit is kiállították
Fotó: Vaszary Galéria

A magyar remekművek mintegy párbeszédbe elegyednek a külföldi művekkel, és felsorakoznak azok a mesterek, akikre a Párizstól néhány kilométerre található barbizoni iskola hatott a leginkább. Paál László élete utolsó hat évét töltötte azon a vidéken, illetve a Munkácsy-életmű egyik fontos darabja is a falra került, a vízhordó lányt ábrázoló festmény. August von Pettenkofen osztrák festőművész, aki egykor katonaként érkezett hazánkba, majd beleszeretett az alföldi tájba, a vidék első festője lett. Pettenkofen a Zagyva folyón megörökített csónak képével került a Vaszary Galéria falára, amire Mészöly Géza egy csónakban ülő férfialakot ábrázoló képe válaszol.

A villa egykori tulajdonosa, Vaszary Kolos hercegprímás unokaöccse, Vaszary János kiemelt helyet kapott a kiállításon. Külön teremben is megmutatkozik az élénk színvilággal dolgozó, impresszionista jegyeket viselő festő, akit főleg az Adria kéksége és a fürdőzők ihlettek meg. A galéria tematikus szekciói között a fürdők, az élményt adó, a táplálékot nyújtó víz, a vízparti tájak, a Balaton képei, a hangulati elemként megjelenő vizek, a mitológiai vonatkozású vízi képek önálló termet kaptak.

Művészettörténeti kalandozás a Plesznivy Edit kurátor által megálmodott füredi tárlat, amely nemcsak a 19. század magyar nagyjait, Mészöly Gézát, Lotz Károlyt, Mednyánszky Lászlót feleselteti a nemzetközi alkotókkal, de elvezet a modern korba, a nagybányai iskola Ferenczy Károly, Glatz Oszkár vízi képei­hez. Egyúttal próba vagy kísérlet a készülő Magyar Nemzeti Galéria új koncepciójához, amely egy térbe rendezi a magyar és a nemzetközi gyűjteményt. A tárlat november 17-ig látogatható.