Másodlagos jelentések értő olvasóknak

Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia igazi retró gyermekirodalmi csemegével rukkolt elő értékátörökítő programjának részeként: Irgum-Burgum Benedek címen publikálta Veress Zoltán összegyűjtött verses meséit.

Veress_Zoltan_Irgum_Burgum_Benedek_borito.indd

Sokan vannak, akik tudják, milyen legendás művekről van szó. A Tóbiás és Kelemen, a Veszedelmes Jeromos, a Pinduri, a kis csuri, a Rongy Elek, a példakép és a címadó meseköltemény, az Irgum-Burgum Benedek kultikus írások, melyeken erdélyi gyerekek generációi nőttek föl a rendszerváltás előtt, de az anyaországban is több kiadást értek meg, a rendszerváltás után pedig több kalózkiadást is, olyannyira népszerűek voltak. A példányszámok nagyságrendje százezres, ezt ma már nehéz elképzelnie egy szépírónak.

Veress Zoltán költő, író, szerkesztő 1936-ban született Kolozsvárott, és 2013-ban hunyt el Stockholmban. 1952-ben Bodor Ádámmal együtt börtönbüntetésre ítélték kommunistaellenes röplapok terjesztése miatt; 1954-ben szabadult. Tehetségét leginkább a diktatúra által kevésbé monitorizált gyerekirodalomban élte ki, de a hetvenes években a Korunk folyóirat tudományos szerkesztőjeként is dolgozott. A fő műveknek számító epikus gyermekversek a Napsugár nevű folyóiratban jelentek meg, folytatásokban. A nagy múltú gyereklap szerkesztői és szerzői gárdájához olyan jeles személyiségek tartoztak, mint Kányádi Sándor, Fodor Sándor, Méhes György, Bajor Andor, Hervay Gizella, Bálint Tibor vagy Lászlóffy Aladár.

Ezek a híres szerzők gyakran csempésztek be a gyerekirodalmi művek sorai közé másodlagos, felnőtteknek szóló jelentést, melyből az értő olvasók az ellenállás eszméit olvasták ki. Veress Zoltán Tóbiás és Kelemen című művére szintén lecsapott a cenzúra, mert a két kiskakas mulatságos és kalandos rivalizálásában a marxizmus és az antimarxizmus téziseinek összecsapását vélték fölfedezni, de a román–magyar együttélés kritikájára is gyanakodtak. Szerencsére a mese ennek ellenére megjelenhetett, és beindult az elképesztő sikersorozat. A legnépszerűbb epikus mesévé talán az Irgum-Burgum Benedek, a házasulandó medve mulatságos története vált.

A vájt fülűek kedvence a Veszedelmes Jeromos, melynek főhőse egy kerge, buta, gonosz, agresszív – azaz egy kommunistához feltűnően hasonlatos – kos. Ezt a mesét már némi fekete humor is belengi, bár a Rongy Elek, a példakép sem marad le sokkal, ebben ugyanis a malacok fő vágya az, hogy disznófősajttá váljanak. Itt már nagyon erős az áthallás, a cenzorok valószínűleg ittasan vizsgálták át a művet, hogy engedélyezték megjelenését.

De persze nem a verssorok mögül a felnőttek számára kicsengő politikai aktualitás a fontos ezekben a művekben, hanem gyermekirodalmi erejük. Okos, tökéletesen fölépített művek ezek. Van mondandójuk, de mindenfajta moralizálástól és pedagógiai íztől mentesek. Izgalmasak és egyszerűen sziporkáznak a szellemességtől. Úgy mesék, hogy közben a hősök életszerűek, olyanok, mint mi. Nagyon szerethetők Veress Zoltán művei. És feltétlenül meg kell említenünk a formai bravúrokat, a fülbemászó verselést, a pazar rímeket.

Ez az első kiadás, melyben mind az öt mese megjelenik. Csillag Istvánnak pedig volt bátorsága az egykori illusztrátorok – Surányi Erzsébet és az ikonikus Deák Ferenc után – újrarajzolni a figurákat és a jeleneteket, megkérdőjelezhetetlen sikerrel: a könyv gyönyörű, az illusztrációk ugyanolyan szellemesek, mint a szöveg. Veress Zoltán verses meséi még mindig letehetetlenek, és minden bizonnyal a mai gyerekek is szeretni fogják őket, nem csak nosztalgiázó szüleik és nagyszüleik.

Veress Zoltán: Irgum-Burgum Benedek. Összegyűjtött verses mesék. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019.