Sokszor a sátán áll nyerésre

Úgy látszik, Ari Aster is csatlakozik azok sorához, akik azt gondolják, a zárt kisközösségek nem szeretik az antropológusokat, kutatókat, tudósokat. A hazánkban forgatott Fehér éjszakák ugyanis arról szól, hogy hiába csodálkozik rá a kultúrkörünkből érkező egyetemista egy vallási szekta pogány szokásaira, hogy aztán abból érdekes szakdolgozatot írjon, mert „megeszik vacsorára”.

A rendezőnek valószínűleg nem az ijesztgetés volt a fő célja, a megrázó film mégis csupán a műfaj rajongóinak ajánlható Forrás: ADS Service

Egy filmpszichológus mondta, amikor egy interjúban a horrorfilmek népszerűségének okáról kérdeztem, hogy a lelkünk a piac. Vágyunk a félelmetes és veszedelmes külvilág felfedezésére, de miután vége van a szörnyűségek sorának, összebújhatunk szeretteinkkel és konstatálhatjuk, hogy szerencsére mindez nem velünk történt meg. A nyári napforduló alkalmával Svédországban szinte nincs is éjszaka, erre utal a Fehér éjszakák címe is. A tomboló napsütés olyan, mintha elárasztana mindent az isteni fény. Mintha a természet ezzel a fényárral ünnepelné a termékenységet, a férfi és a nő közös örömét. Hogy mindezt miért kell egy brutális gyilkosságsorozattal megfűszereznie egy pogány szektának? Mert a lelkünk a piac. És sokszor a sátán áll nyerésre.