Azoknak, akiknek nincs idejük elméleti munkákat olvasni, idézem azt a passzust, amelyben Pécsi Györgyi összefoglalja Kányádi Sándor írásművészetének lényegét. „Költészete töretlenül hiteles: megformáltságban, nyelvében, versszerkesztésében sohasem haladta vagy előzte meg azt a szintet, melyet érzelmileg, gondolatilag birtokolt. Költészetében, megformáltságában idegen vagy félidegen felségvizekre sohasem hajózott, mindenkor az általa teljességgel birtokba vett világról írt, arról, amelyikben teljességgel otthon volt. Az ív, amelyet költői pályájával megrajzolt, talán példa nélküli: a XIX. században gyökerező líra szinte észrevétlenül válik XX. századivá, a falusi, paraszti világ európai horizontúvá, egyetemessé; az egyszerű élménylíra bölcseleti, létfilozófiai költészetté.”
De inkább szakítsanak rá időt, mert nem fogják megbánni. Kevés poéta van, akinek költészete annyira a miénk, mint Kányádi Sándoré. Nemhiába becézték Erdély Petőfijének.
Pécsi Györgyi: Kányádi Sándor. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!