Hagyomány és együttlét az erdélyi Mikházán

Népzene, néptánc, népmesék, gyakorlatias előadások és mulatozás jellemezte a Hagyományok Háza első alkalommal megrendezett szabadegyetemét.

Népzene, néptánc, népmesék, gyakorlatias előadások és mulatozás jellemezte a Hagyományok Háza első alkalommal megrendezett szabadegyetemét. Az eseménynek a Marosvásárhely közelében fekvő Mikháza adott otthont. A szervezők választása nem véletlenül esett erre a Nyárád menti falura. A mikházi ferencesek rendfőnöke volt a 390 évvel ezelőtt született Kájoni János, a Cantionale Catholicum és a róla elnevezett kódex szerzője, s itt, egyházi keretek között, a kolostorban indult el az iskolai oktatás, amelyet később Marosvásárhelyre helyeztek át. Mikházán született Kacsó Sándor hírlapíró, valamint Széllyes Sándor, a legendás Székely Népi Együttes vezéralakja, de ott működik a népszerű Csűrszínház is.

A népmesemondásról szóló előadáson Sándor Ildikó néprajzkutató arról beszélt, hogy a régi időkben a mesehallgató ember a felnőtt volt, elsődlegesen nem a gyermekeknek szóltak a mesék. Szerinte a jó gyakorlat a mai mesemondás terén az élőszavas, eleven, rögtönzött átadás. – Merjünk élményeket kapcsolni a meséhez, ezt pedig elsősorban akkor valósíthatjuk meg, ha összeszokott közösség előtt is megfordulunk, saját vicceket alakítunk, és minden alkalommal közösen éljük meg az elmondottakat – idézte a néprajzkutatót a Maszol erdélyi hírportál. Sándor Ildikó elmondta, a Hagyományok Háza a társadalmi szerepvállalásra is hangsúlyt helyez, másokat is arra buzdít, látogassanak el gyermekotthonokba, hajléktalanszállókba, vigyék el a meséket azokhoz is, akik máshogyan nem juthatnának hozzá.

A háromnapos rendezvényt szervező intézmény főigazgatója, Kelemen László az együttlét örömét nevezte a szabadegyetem főmotívumának. Számolnak a folytatással, s elképzelhetőnek tartotta, hogy az erdélyi Mikháza marad a helyszín, ott teremtenek hagyományt.