Nyolcvannyolc éves korában meghalt Tóth János Kossuth-díjas operatőr, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Barátai, munkatársai Janónak becézték.
Janót sohasem a történetmesélés foglalkoztatta, hanem az, hogy a költői képsorai révén milyen izgalmas asszociációkat tud ébreszteni a nézőkben. Elsősorban a Balázs Béla Stúdióhoz kötődő rövidfilmek jelentették neki a művészi önkifejezést.
Számos újító és egyéni módszerű kisfilmet készített, ilyen volt az Aréna, a Study 1–2. vagy a Capriccio. Munkásságából kiemelkedik Huszárik Zoltán Elégiája, amely a hanyatló paraszti kultúrának állított emléket, középpontba helyezve a lovakat.
Ám kétségtelen, hogy a legismertebb filmjei a Makk Károly által rendezett Szerelem és a Macskajáték, amelyek esetében szintén nagy jelentőséggel bírt az asszociációs montázs, valamint, ahogy Makk fogalmazott egy beszélgetésen, a megfáradt linearitást is új életre tudták kelteni a felvillanó képekkel.
Hosszú pályája során több filmet is rendezett. Legemlékezetesebb képei a modernitás áldozatainak szomorú tekintetét idézték meg. Janó felvételei révén égett az emlékezetünkbe a lovak szomorú tekintete is.
