Művésznevük kialakításakor Novák Vilmos megkülönböztetésül vette fel az Aba előnevet, míg Molnár-C. Pált a Belvedere Szalon vezetője, Fónagy Béla ösztönözte névváltoztatásra, gondolván, hogy a Molnár Pál névre a kutya sem fog benyitni az üzletébe. Művésznevébe aztán édesanyja iniciáléját ékelte a művész.
1948-ban a Belvárosi Plébániatemplom pályázatára Medveczky Jenő, Szőnyi István és Molnár-C. Pál jelentkeztek, amit végül a Mária mennybemenetele szárnyas oltárral Molnár-C. Pál nyert meg. A Szőnyi-féle pályamű a Magyar Nemzeti Galériáé lett. A postatörténeti secco-pályázatot kettejük közül viszont Szőnyi kapta meg, Molnár-C. Pál terveit az emlékmúzeum őrzi.
Az első világháború szörnyű testi-lelki terhe mindannyiuk életére ránehezedik, Szőnyi, Aba-Novák és Derkovits is bevonult katonának. Szőnyi és Derkovits tüdőbajban szenvedtek, Derkovits korai halála a kórnak tudható be.
Kísérletező alkotók voltak, lényeges momentum, hogy a római ösztöndíj után új szemléletet hoztak az egyházművészetbe, és komoly megrendeléseket kaptak, kiemelten az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszus alkalmából. Molnár-C. Pál a Batthyány téri Szent Anna-templom kupolafreskóját készíti ekkor, Aba-Novák a Városmajori Jézus szíve templom falait díszíti. Emlékezetes még Aba-Novák jászszentandrási templom restaurálása, amely egy addig szokatlan, nagyon erőteljes munka, ami akkoriban megütközést keltett.
Az emlékmúzeum az állandó tárlata mellé 44 alkotást helyezett a kortársaktól, az analógiákkal és a lehetséges párhuzamokkal gondolatot ébreszt, a felismerés játékára hív, miközben az alkotók szavait idézi.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!