A Magyar Királyi Honvéd Légierő fejlesztése során a Me 109-es típust tartották a legmegfelelőbb vadászrepülőgének, ezért Németország és Magyarország 1941. június 6-án repülőgép-gyártási egyezményt kötött. A győri Magyar Waggon és Gépgyár Rt. (MWG) megkapta a gép gyártási licencét, majd hazánkba érkeztek az első Me 109D változatú példányok. A használt és rossz állapotú gépek nagyjavítását Bécsben végezték, majd a légierő használatba vette a Messzereket.
Kassa bombázása után hazánk belépett a második világháborúba. 1941-ben a FIAT Cr.42, majd 1942 nyarán a Reggiane 2000 típussal harcoltak a szovjetek ellen a magyar vadászpilóták. 1942. augusztus 20-án Horthy István főhadnagy balesete is rávilágított arra, hogy nincs megfelelő vadászgépe a fronton harcoló magyar pilótáknak, ezért 1942. október 10-én elkezdődött a magyarok átképzése Me 109F-re. Öt nap múlva már éles bevetéseket teljesítettek.
Közben Győrben megindult a gyártás, és az első magyar gépet 1942. december 30-án „berepülték”. Ez a Me 109Ga-4 típusváltozat volt, majd az MWG áttért a G-6 széria gyártására. Ha lassú ütemben is, de ezzel elkezdődött a honi légvédelem vadászrepülő alegységeinek felszerelése ezzel a modern típussal.
A magyar Messzerek legnehezebb időszaka az úgynevezett „amerikai szezon” volt, amikor több száz repülőgép ellen kellett harcba szállniuk. 1944. április 3-tól rendszeresen támadta az Amerikai Légierő a magyar célpontokat és sok esetben 500-600 repülőgéppel kellett szembeszállnia a jó esetben 20-30 Me 109-esből álló magyar köteléknek. Ezekben a harcokban születtek olyan legendák, köztük például Lőrincz Mátyás szakaszvezetőről is, aki három légi győzelmet aratott az egyik bevetésén.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!