„Nincs nagyobb vágyam, mint a rendtevés”

Az első posztumusz kiállítás nyílt Fajó János Kossuth-díjas képzőművész munkásságából válogatva. Bár az Ybl Budai Kreatív Ház térbeli adottságai nem tették lehetővé, hogy életmű-kiállítás szülessen, a legjellemzőbb formakísérletekből válogatva annak esszenciális vonásait ismerheti meg a közönség.

Az együttlétezés variációi – köztéri szobrok is helyet kaptak a kiállítótérben Fotó: Aradi Barna

Másfél éve hunyt el Fajó János Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművész, a magyar konstruktív geometrikus művészet egyik vezéralakja. A mester születésnapjára az Ybl Budai Kreatív Ház emlékkiállítást rendezett. A Gép forog… című tárlat ismétléssel kialakuló kompozíciókat, a vonalak és formák fokozatos, tengelyes, középpontos elforgatásával, tükrözésével létrejövő, egymásra transzparensen rétegelt elemekből álló emblematikus műveket vonultat fel. A művész fő törekvése a harmóniateremtés volt: „Nincs nagyobb vágyam, mint a rendtevés, az összehangoltság, a mindenféle együttlétezés megjelenítése” – fogalmazott művészi küldetéséről, miközben azt is vallotta, hogy demokratizálni kell a képzőművészetet, arra kell törekedni, hogy az alkotások üzenete mindenkihez eljusson.

Műveinek könnyen felismerhető, rendezett és összehangolt képisége a lehető legegyszerűbb ábrázoláson keresztül mutat rá a világ szín- és formatárának kimeríthetetlen mivoltára. Alkotásai tömör kijelentések, térbeli törvényszerűségek és összefüggések vegytiszta képletei.

Az együttlétezés variációi – köztéri szobrok is helyet kaptak a kiállítótérben
Fotó: Aradi Barna

Az Ybl Budai Kreatív Házban a jellegzetes fajói formák különböző anyagi manifesztációja is nyomon követhető: a piskótaforma, a kereszt, a popvariáció vagy a nyilak életműve pilléreinek tekinthetők. Míg legutolsó kiállítása, a Deák Erika Galériában rendezett Fekete-fehér című tárlat szigorúan a monokróm munkáiból válogatott, még letisztultabbá téve a formai egyszerűséget, addig a Gép forog… a színek, a formák, a ritmusjáték számtalan variáció­ját mutatja be nagy méretű festményein. A művész azt is vallotta, hogy a világ színek és formák halmaza, jellemzően élénk optimista színvilággal kísérletezett. A műemlék épület tereiben köztéri alkotások is helyet kaptak, az egyik leglátványosabb a lépcsősorok találkozásához került termetes acélszobor, mely nemcsak a kétoldali lépcsőkkel hoz létre sajátos geometriai formát, de bizonyos szögből szemlélve végtelenbe nyúló illúziót kelt.

Az absztrakcióra szintén jó példa a két gúlából szerkesztett négyzetes forma, amely a lenti kiállítótérnek egyik központi alkotása. Sárvári Zita kurátor nagyon finoman játszik a térrel, az alsó termek szakrális beugróiban kis kabinokat rendezett be az érzékenyebb geometrikus kísérletek megjelenítésére.

Fajó János sík vagy tömör objektjeinek ívein, élein, áttört testein dinamikusan szalad végig a tekintet, munkái­ban az építészet, a dizájn és a tudományos, matematikai modellek között elhelyezkedő formák találkoznak. Munkássága arra is rámutat, hogy az élhető város megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy a képzőművészek és az építészek együttműködjenek.