A könyvolvasás csokoládémajszolással a legjobb

A tárcaíró izgatottan bontotta ki a dobozt, amelyben az interneten rendelt könyvek voltak.

Fotó: Katona_Vanda

A tárcaíró izgatottan bontotta ki a dobozt, amelyben az interneten rendelt könyvek voltak. A gyermekei is ott toporogtak már, tudták, hogy ők is kapnak új mesekönyvet. Volt a kemény kartondobozban meglepetés is, amelynek a tárcaíró gyermekei igencsak megörültek. Csokoládé. Ezen a tárcaíró kissé elmosolyodott, mert jó ötletnek tartotta, hogy a könyvek mellé lehet csokoládét is kapni.

Nemcsak azért, mert gyermekei azonnal rávetették magukat, hanem azért is, mert a tárcaíró fejében az olvasás mindig is összekapcsolódott némi csokoládé majszolásával. Mindenki örömmel vette kézbe a könyvet, ami a dobozban volt. Furcsa dolog, de a tárcaíró, bár tudta, hogy ő rendelte meg és fizette ki, úgy érezte, ajándékot kap. Mintha karácsony lenne, gondolta magában, amelynek mindig a legfényesebb pontja az ajándékba kapott könyv volt.

A tárcaírót tehát örömmel töltötte el, amikor kezébe vette az „ajándék könyvét”. Korábban, amikor kisgyermek volt, és kapott egy új könyvet, mindig gyorsan bele kellett olvasnia egy kicsit. Néha az is elég volt, ha csak egy mondatot, de ez a mondat soha nem az első mondat volt. Mindig véletlenszerűen felütötte a könyvet, és találomra elolvasott egy mondatot. Ezt a szokását a tárcaíró egészen addig megtartotta, ameddig az egyik karácsonyra kapott egy igazi, szemkímélő, csak olvasásra való e-bookot, amin már eleve temérdek könyv volt, sőt a családja még vásárolt is rá néhány valódi újdonságot. A tárcaíró igencsak meglepődött azon, hogy nem egy-két könyv volt ezen a karácsonyon a fa alatt, hanem kétbőröndnyi.

Egészen kicsi elektronikus csomagolásban. – Új korszak köszöntött be, haladnod kell neked is a korral, magadnak úgyse vettél volna egy ilyet, ezért leptünk meg vele – mondták a tárcaírónak felváltva, aki nagyon örült a kétbőröndnyi kicsi elektronikus csomagolásban lévő könyvnek, mindemellett igencsak elkeseredett, amit persze nem mondott senkinek. Mi lesz most a papírkönyvekkel? – fogalmazódott meg benne a kérdés, amelyet már olvasott persze temérdek publicisztikában, de soha nem gondolta ennyire aktuálisnak és húsba vágónak, mint akkor.

– Mi lenne – válaszolta meg magában a tárcaíró. Ha már senki nem fog papírkönyvet venni neki, ő akkor is vásárol minden hónapban egyet-egyet, ahogy megszokta. Aztán felváltva kezdte olvasni a tárcaíró az e-bookon lévő és a papíralapú könyveket. Hajtotta a kíváncsiság, milyen ez a szemkímélő elektronikus könyvolvasás, amelyet ráadásul teljesen sötétben is lehet művelni. Soha nem gondolta volna, de megszerette ezt a kicsi kütyüt, amelyen ekkor már hárombőröndnyi könyv volt, a könyvtárak honlapjáról ugyanis temérdek klasszikushoz lehetett ingyen is hozzájutni. Csak le kellett tölteni őket.

Majd négybőröndnyi könyv lett rajta az összes kedvenc verseskötetével együtt, amelyről azt gondolta a tárcaíró, milyen jó lesz magával vinnie, ha nyaralni megy. Ám egy dolog örökre elveszett. A tárcaíró soha többet nem érezte úgy, hogy szívesen beleolvasna az új e-könyvbe, mint gyermekkorában.