Jeszenszky Géza történész, egykori külügyminiszter és washingtoni magyar nagykövet a professzor hazafiságáról és Szekfű Gyula óta nem tapasztalt történészi népszerűségének okairól értekezik. Lukács László piarista teológus, a Vigilia korábbi főszerkesztője a katolikus John Lukacs emberi korlátaival és egyéni gyarlóságaival is szembenéző keresztény önismeretéről emlékezik meg. Horkay Hörcher Ferenc, az NKE egyetemi tanára Lukacs és a két világháború közötti Magyarország viszonyáról ír, kiemelve, hogy soha nem szűnt meg ostorozni a magyarságot, ha gondolkodásunk tévútjairól volt szó.
Magyarics Tamás történész, egyetemi tanár a professzor Churchill-képéről értekezik, annak mély, civilizációs összefüggéseit elemezve. Orbán Balázs, a Miniszterelnökség stratégiai és parlamenti államtitkára Lukacsról, mint magyar krónikásról ír, akinek gondolatai támaszt adhatnak a mai zavaros időkben is. Marion Smith, a washingtoni Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány igazgatójának írása a professzor állhatatos és mindig aktuális antikommunizmusáról szól, míg Prőhle Gergely, az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója a Ludovikára érkezett Lukacs-hagyaték tartalmát áttekintve a személyes tárgyak és a megrajzolt történeti ívek összefüggéseiről ír.
Végezetül feltehetjük a klasszikus kérdést: vajon ment-e a könyvek által a világ elébb? A visszaemlékezések, a köszönetnyilvánítások és a tisztelet, ami ezen rövid írásokból árad, voltaképpen annak igazolása, hogy bizony, ment. John Lukacs könyvei hozzásegítenek a történelem megértő, együttérző szemléletéhez, miközben egy konzervatív, elveiben megalkuvás nélkül kemény, gyakorlatában ugyanakkor mélységesen humánus és keresztényi szemléletmóddal is megismerkedhetünk. Még most is, hiszen a könyveinek köszönhetően ma is itt van velünk – pedig már egy éve ünnepli égi születésnapját, ahogyan az igazán reakciós katolikusok mondanák.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!