A tárcaíró újraolvasta Bedő Imre A megbízható férfi című könyvét, mert bár egy évvel korábban már volt szerencséje az igencsak olvasmányos és temérdek hasznos gondolatot tartalmazó esszékötethez, de úgy érezte, hogy be is kell jelölnie a könyvben a fontosabb megállapításokat, ugyanis az elmúlt időben egyre többször hivatkozik Bedőre, hivatkozni pedig pontosan szeret a tárcaíró.
Mostanában sok szó esik az önmegvalósítás programjáról. Ezzel fertőzik már jó ideje a modern embert. Meg kell valósítania önmagát, különben összeomlik a világ, legalábbis az ember talajvesztett lesz – mondják. Bedő Imre könyvében egy egész fejezetet szentel a témának, mert ő is fontosnak tartja. A tárcaíró teljesen egyetért az esszéíróval abban, hogy az önmegvalósítást a modern kor szakirodalmai áthelyezték a munkahelyre. Bedő erről így ír: „Ez az alattomos befolyásolás azt sugallja a tudatalattinknak, hogy ha az önmegvalósítás a munkahelyeken van, akkor természetesen azon kívül, otthon, a családban ez nem lehetséges. Ott biztosan nincs!”
Nagyon ügyes kis csapda ez, de a legnagyobb baj vele az – gondolta a tárcaíró –, hogy boldogtalanná teszi az embert. Több szempontból is.
Az egyik az, és ebben is egyetért Bedővel, hogy az emberek nagyobb része modern korunkban nem a munkájában találja meg az önmegvalósítást. Hogy miért, az nagyon messzire vezet, de a lényege talán az, hogy a modern ember részfeladatokat végez, így nem tud igazán örülni az elvégzett munkának, mert nem látja a végeredményt. Sokaknak tehát csak pénzkeresési lehetőség marad a munka, de nincs is ezzel túl nagy gond. Viszont az önmegvalósítási kultusz azt mondja, hogy ez baj. És ettől boldogtalan lesz az ember, szerencsétlennek érzi önmagát vagy, modern szakszóval élve, lúzernek.
A modern kor vesztesének. Menne is haza rögtön az ember, és megvalósítaná önmagát akkor otthon, de a modern kor írásai arról szólnak, hogy ott nem lehet. Ha mégis próbálkozna, akkor azzal a javaslattal élnek a modern kor szakavatott értői, hogy az önmegvalósítást az énidőben találja meg, nem a családban, mert akkor végre magával foglalkozhat az ember, és a modern kort értő szakértők szerint nincs is annál fontosabb, mint hogy magával foglalkozzon az ember. A tárcaírót egyébként a világból ki lehet kergetni azzal a kifejezéssel, hogy énidő, mert arról a hamis világképről szól, amelyben az én áll a középpontban, az önzőség.
