Szabadegyetemen a rockról + videó

Ma megváltozott a rock mindennapokban betöltött szerepe.

Jávorszky Béla Szilárd előadás-sorozatát megszakította a járvány Fotó: Örkény István Könyvesbolt

A Covid–19 nem kizárólag a zenészek és előadók életét keseríti, de még a rockkal foglalkozó szakembereknek is okozott kellemetlenséget. Jávorszky Béla Szilárd zenei szakíró, szerkesztő Rock and Roll Szabadegyetemének előadásait szintén pihenőre kényszerítette a járvány.

– Négy és fél éve, amikor elkezdtem, a szó szoros értelmében még a csillárokon is lógtak, hiszen az Örkény István Könyvesbolt nem nagy előadótér. Én addig sosem tartottam előadásokat, ráadásul eleinte még videóbejátszásokkal sem szakítottam meg a szöveget – idézte fel a múltat Jávorszky Béla, aki elárulta: igyekszik úgy mesélni a rock and roll történetéről, hogy nem kizárólag a zenekarokról, a stílusokról szól, hanem történelmi környezetbe helyezi az eseményeket, szereplőket.

– A rock két gyökérből táplálkozik: az Afrikából behurcolt feketék blues zenéjéből és a skót, ír bevándorlók country muzsikájából, tehát egy kultúrakeveredés eredménye a rock and roll – magyarázta, hozzáfűzve: Amerikában már az ötvenes években megjelent a műfaj, ám Európában csak a következő évtizedben. Az öreg kontinensen helyi sztárok, mint Cliff Richard, Johnny Hallyday vagy Adriano Celentano képében minden nemzetnek saját rock and roll hőse volt.

– Az áttörés egy fiatalembernek köszönhető, aki a feketék zenéjét átvitte a fehér tinédzserekhez, ő Elvis Presley. Memphisben nevelkedett, ezt nevezhetjük természetes átjátszóállomásnak – így Jávorszky Béla, kifejtve, hogy a rabszolgaság alól felszabadult feketék észak felé vándoroltak azokról a területekről, ahol addig élni kényszerültek, útjukon kereszteződési pontként vonultak át Memphisen, meghonosítva ott a bluest.

– A kettősséget mutatja az első Elvis-kislemez, A oldalán a That's All Right (Mama) című dallal, ami eredetileg Arthur Big Boy Crudup blues szerzeménye, a B oldalán pedig a Blue Moon Of Kentucky című country nótával – mesélte a szakember, és kitért a társadalmi háttérre.

– Hiába törölték el a rabszolgaságot a polgárháború végén, még az 1960-as években is számos déli államot sújtott a szegregáció. A rock and roll azonban a toleranciáról szólt. Amikor a hatvanas években Európában koncerteztek azok a blues legendák, akik otthon másodrendű állampolgároknak számítottak, itt sztároknak kijáró fogadtatás várta őket.

– Mi fogta meg az angol középosztály gyerekeit az amerikai néger blues-ban, hogy azután megalapítsák a Rolling Stonest, az Animalst, a The Yardbirdsöt? – tettem fel a kérdést.

– Zeneileg az, hogy nincsen dúr és moll, amolyan piszkos tercet használnak, a dúr akkordokra moll skálákat játszva, ami a mereven szabályozott európai klasszikus muzsikához képest nagy újdonságot jelentett, zsigeribb, izgatóbb, szexuálisabb töltetével. Ehhez párosultak a szókimondó, szlengben fogalmazott, szexuális utalásokkal teli szövegek – mondta Jávorszky Béla.

– Nálunk a korabeli filmzenékből és az olasz slágerzenékből kinőtt tánczene uralkodott. Az ötvenes, hatvanas években a termelésből kiemelt, jó képességű énekesek, mint Németh Lehel, Vámosi János, Aradszky László, Harangozó Teri váltak sztárokká. Ezzel ment szembe a beatzene, jó pár éves késéssel a nyugati rockhoz képest, ráadásul még 1968-ban is azonos platformon kellett versenyeznie a hagyományos tánczenével, a Táncdalfesztiválon. Akkor, amikor a vasfüggönyön túl már Janis Joplin, Jimi Hendrix, az Iron Butterfly, a The Doors, a Pink Floyd, a Led Zeppelin, a Cream, a Velvet Underground, a King Crimson, Santana, a Jethro Tull, a Black Sabbath vette át a stafétát, tehát a beat rockká fejlődött. Ugyanakkor a magyar szövegek sokkal színvonalasabbak voltak, politikai töltetűek, a sorok között megfogalmazott üzenetekkel, míg a nyugati szövegek zömében megmaradtak a bluesok gondolatvilágán belül – fogalmazott a szakíró, kiemelve: megannyi dolgot ki lehetett mondani, amit egyéb művészeti ágakban nem.

Jávorszky Béla Szilárd előadás-sorozatát megszakította a járvány
Fotó: Örkény István Könyvesbolt

– Vagyis tekinthetjük művészetnek a rockzenét? A szabad világban alapvetően mindig is üzlet volt, a show business része, már Elvistől kezdve – vetettem közbe.

– Én éppúgy a nemzeti kultúránk részének tekintem, mint a hatvanas évek magyar filmjeit. Az Egyesült Államok fiatal kapitalizmusában komoly üzletnek számított a rock and roll, ugyanakkor a kereskedelmi rádiókban könnyebben át lehetett lépni a határokat. Angliában az állami BBC helyett a fiatalok kalózadókat hallgattak – mint nálunk a Radio Luxembourgot és a Szabad Európát –, mígnem 1967-ben elindult a Radio 1 elnevezésű BBC-csatorna, amely a műfaj fontos platformja lett – magyarázta Jávorszky Béla, majd rámutatott: egy-egy zenekar, előadó fontosságát zenei hatása mellett a társadalmi hatása, népszerűsége határozza meg.

– Ma megváltozott a műfaj mindennapokban betöltött szerepe, és annak vált részévé, ami ellen korábban lázadt – sommázta a szakíró, akitől az iránt érdeklődtem, hogy e rövid összefoglaló után felmerül a kérdés: a szabadegyetem hallgatói mennyire voltak képben a rocktörténelemben?

– Egyáltalán nem, az első szemesztereket azonos törzsközönség látogatta, aztán mikor elérkeztünk a punkkorszakhoz, új arcok jelentek meg, végül a nyolcvanas évek történelmétől kezdve a rajongók töltötték meg a könyvesboltot – válaszolta Jávorszky Béla Szilárd.

Kíváncsian várjuk, hogy a folytatásban, szeptember első szerdáján csupán rajongók, netán a műfaj történetére kíváncsiak ülnek be az Örkény István Könyvesboltba.