– A képek, amiket csinálsz, nagyon jók, igazán egyedi módon látod a dolgokat. Egy született tehetség vagy. De ezzel a tudással még a hideg vízre valót se keresed meg – mondja egy tanára a film főszereplőjének, majd hozzáteszi, hogy kevés az, ha tehetséges az ember. Egészen pontosan úgy fogalmaz, hogy fegyelem, szorgalom és elhivatottság nélkül a tehetséges ember se viszi semmire. Mindezt a már kiskamasszá érő fiúnak mondja.
A film végén, a felnőttkor küszöbén, még egy utolsó, évekig tartó lázadásba kezd a főszereplő fiú egyetemistaként. Ennek során – jól tudja a néző
is – nem fog elbukni, mert megkapta az apjától és legfontosabb tanárától azokat a biztos alapokat, amelyekre már könnyedén lehet házat építeni. Családot, otthont teremteni. Ezt bizonyítja az is, hogy a fiatal fotós fiú egyik legfontosabb lázadása az, hogy törli magát a Facebook felhasználói közül. Oldalának törlését azzal indokolja, hogy „egy igazi ember szeretne lenni, nem egy légből kapott profil”. Persze azt is hozzáteszi az éppen mobilozó barátnőjének, hogy semmi értelme nincsen folyamatosan visszajelzésekre és teljesen felesleges információkra várni egy átprogramozott agyú androidként. Hamar kiderül, hogy a lány inkább a mobiltelefont választja, a fiú pedig inkább nézi a boldogságtól ordító barátját az egyetem első napján. Mi meg tudjuk, hogy ez már egy másik történet kezdete, de az biztató, hogy egy nagyon kedves és figyelmes lány ül mellette a nagy kövön.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!