A tizenkét éven át forgatott válásellenes alkotás

Richard Linklater kőkemény állásfoglalása a válás ellen a 2002-től 2013-ig, vagyis tizenkét éven keresztül forgatott filmje: a Sráckor. Ebben bemutat egy anyát, aki önmagán kívül nem nagyon képes mást meglátni a világban, és egy apát, aki valójában felneveli két közös gyermeküket.

Minden kockája arról szól, hogy az anya a gyermekei apjával boldog lehetett volna Forrás: UIP-Duna Film

Egy ateista demokrata család hétköznapjaival indul Richard Linklater Sráckor című 2013-as alkotása. A válás után. Hamar megtudjuk, hogy a fiatal anyának nem volt még elegendő türelme és bölcsessége ahhoz, hogy önmagán kívül bárkit is elviseljen egy napnál tovább, azért elmarta maga mellől két gyermekének apját. Az egész film arról szól, hogy ez volt a legrosszabb döntése, amelyet életében meghozott. Szörnyű, erőszakos és bunkó férfiak jöttek sorjában a nyugodt, szabad idejében gitározgató és a gyermekeiket a világon mindennél jobban szerető apa után.

A Sráckor minden kockája arról szól, hogy az anya gyermekei apjával boldog lehetett volna. Nemcsak az okozza a nő életének tragédiáját, hogy rendre összeköltözik mindegyik férfival, aki csak ránéz, hanem az is, hogy a karrierjének egyengetése közben igencsak elfelejtett gyermekeivel foglalkozni.

Minden kockája arról szól, hogy az anya a gyermekei apjával boldog lehetett volna
Fotó: UIP-Duna Film

A Sráckor egy hatéves fiú életét mutatja be egészen tizennyolc éves koráig, és ami igazán döbbenetes a filmben, hogy egyetlen olyan jelenet sincs benne, amely arról szólna, hogy az ellátáson kívül az anya foglalkozik a gyermekekkel.

Az apa viszont, bár külön él tőlük, mégis ha velük van, igazán komolyan figyel rájuk, sőt még a lehetetlent is megpróbálja egy igazán komoly lelki kapcsolatot kiépíteni velük. A filmben mindkét gyermek harmonikus vagy éppen kalandos jelenete az apával töltött idő alatt látható csak, de abból temérdek van. A férfi válás utáni magánélete is egy fejlődéstörténet, ugyanis ateis­taként nemcsak összejön egy kedves és figyelmes, nagyon vallásos nővel, hanem alkalmazkodik is a szokásaihoz, eljár a misékre, aztán kisbabájuk születik, családot alapítanak, amelyben harmonikusan és boldogan élnek.

– A lelketekkel nem foglalkoztam – mondja az apa egy alkalommal két gyermekének, amikor megkérdezik tőle, ők miért nincsenek megkeresztelve. És ez egyrészt tényleg igaz. A bajok, a válás oka éppen az ateizmusból fakadó üresség és önzőség volt még fiatal korában. Másrészt viszont éppenhogy ő volt az egyetlen ember a földön, aki folyamatosan foglalkozott a gyermekek lelkével. Ez egészen biztos, hiszen százhatvanhat percen keresztül ezt látjuk.

– A képek, amiket csinálsz, nagyon jók, igazán egyedi módon látod a dolgokat. Egy született tehetség vagy. De ezzel a tudással még a hideg vízre valót se keresed meg – mondja egy tanára a film főszereplőjének, majd hozzáteszi, hogy kevés az, ha tehetséges az ember. Egészen pontosan úgy fogalmaz, hogy fegyelem, szorgalom és elhivatottság nélkül a tehetséges ember se viszi semmire. Mindezt a már kiskamasszá érő fiú­nak mondja.

A film végén, a felnőttkor küszöbén, még egy utolsó, évekig tartó lázadásba kezd a főszereplő fiú egyetemistaként. Ennek során – jól tudja a néző ­

is – nem fog elbukni, mert megkapta az apjától és legfontosabb tanárától azokat a biztos alapokat, amelyekre már könnyedén lehet házat építeni. Családot, otthont teremteni. Ezt bizonyítja az is, hogy a fiatal fotós fiú egyik legfontosabb lázadása az, hogy törli magát a Facebook felhasználói közül. Oldalának törlését azzal indokolja, hogy „egy igazi ember szeretne lenni, nem egy légből kapott profil”. Persze azt is hozzáteszi az éppen mobilozó barátnőjének, hogy semmi értelme nincsen folyamatosan visszajelzésekre és teljesen felesleges információkra várni egy átprogramozott agyú androidként. Hamar kiderül, hogy a lány inkább a mobiltelefont választja, a fiú pedig inkább nézi a boldogságtól ordító barátját az egyetem első napján. Mi meg tudjuk, hogy ez már egy másik történet kezdete, de az biztató, hogy egy nagyon kedves és figyelmes lány ül mellette a nagy kövön.