A tiszteletet ki kell vívni már az első órán

Temérdek küzdelem jön, de a kulcsszó a tisztelet, ami átsegíti a tanárt és a diákokat a nehézségeken.

Fotó: Arpad Kurucz

A tárcaíró szeretett tanár lenni. Másfél évtizeden át tanított. Tíz évet az egyetemen, öt éven át okj-s képzésben. Leginkább a tizennyolc és húsz év közötti korosztályt. Olyan diákokat, akiknek már véleménye van a világról, de még kevés a biztos fogódzó, kevés még a kapaszkodó, az értékrendszer is még éppen hogy kialakulóban van. A tárcaíró mindig is nagyon sokat gondolkozott azon, mitől jó egy tanár. Az idősebb pedagógusoktól már a legelején megtanulta, hogy az első órán dől el minden. Hogyan megy be a tanár, mit mond, mennyire figyel a diákokra, és mennyire követeli meg, hogy figyeljenek rá. Tud-e rendet tartani.

Amióta a tárcaíró színházzal is foglalkozik, arra jött rá, hogy nagyon sok hasonlóság van egy kivételes színházi előadás és egy igazán jó óra között. A hasonlóság, hogy oda és vissza áramlik a pozitív energia. A mondat úgy is folytatódhatna, hogy ezt azért nem könnyű elérni, de a tárcaíró szerint ez nem igaz. Ha valaki ráérez a tanítás lényegére – mert lehet, sőt kell is tanulni a tanítást, de mindig van egy pillanat a kezdő tanár életében, amikor ráérez –, akkor onnan gyakorlatilag minden órán megtörténik a csoda.

Ahhoz viszont, hogy a csoda megtörténjen, tudni kell egy nagyon fontos titkot. Vannak olyan szerencsések, akik erre nagyon hamar rájönnek, vannak olyanok, akiknek megmondják, illetve valószínűleg minden kezdő tanárnak megmondják, csak sokan nem veszik komolyan eleinte az intelmet. Azt, hogy minden ettől függ. A tárcaíró szerencsés volt, mert azonnal komolyan vette az intelmet. Az más kérdés, hogy kellett némi tapasztalat, hogy jól valósítsa meg.

Minden pedagógus – ha bevallja, ha nem – arra vágyik, hogy szeressék a diákok. De nem ezen az úton kell elindulni. Inkább szembe kell nézni azzal, hogy nem feltétlenül kedveli – főleg eleinte – a diák a ­tanárt. Szeretni meg miért szeretné azonnal. Ha ezt végiggondolja egy kezdő pedagógus, akár azonnal a helyes úton indulhat el, főleg, ha tudja a titkot. Ami pedig nem más, mint a tisztelet. A tisztelet persze kialakulhat, de az nagyon kétesélyes játék. A tiszteletet azonnal ki kell vívni. Már az első órán. Ha egy tanárnak az értékrendje és a világszemlélete biztos alapokon nyugszik, magabiztosan megy be az órára. A kezdetektől megköveteli a tiszteletet, és deklarálja, hogy ő is tisztelni fogja a diákokat.

A tárcaírónak nemcsak a tanítás hiányzik már egy ideje, hanem az első órának az a bizonyos pillanata is. Amikor eldől minden. Bemegy ugyanis a tanár az első órára, akit még nem ismernek a diákok, és temérdek kíváncsi szempár figyeli. Minden arcrezdülését. (Olyan ez, mint amikor kimegy egy színész a színpadra. És megszólal.) Ha magabiztos és hiteles, ha képes elmondani néhány mondatban, hogy milyen úton vezeti végig a diákokat, és közben azt kommunikálja, hogy ezen az úton miként fogja vezetni őket, akkor vele tartanak. Mindig van egy pillanat, amikor ez eldől, hogy vele ­tartanak-e. Aztán még temérdek küzdelem jön persze, de a kulcsszó a tisztelet, ami átsegíti a tanárt és főleg a diákokat a nehézségeken.