Farkasok a szörnyek kertjében

A norvég Ulver, azaz Farkasok, világszerte lappangó ismertségnek örvendő, zenei vadhajtás.

A norvég Ulver, azaz Farkasok, világszerte lappangó ismertségnek örvendő, zenei vadhajtás. Stiláris besorolásuk lehetetlen, korszakolásuk is igen bonyolult volna a rocktörténet hagyományos eszköztárával (bár próbálkoznak vele). Ha léteznének a témában zenefelismerő kvízműsorok, a 13 albumos Ulver-életműből tökéletes buktatófeladatokat lehetne összeállítani: legalább hat (vagy több, attól függ, ki hallgatja) olyan lemezük van, amelyek hallatán elsőre bárki hat teljesen különböző zenekarra tippelne. Ennek oka pedig nem az a jól ismert zeneipari jelenség, amikor nem tudja a banda eladni a motoros rockot, ezért kínjában bevesz egy hegedűst, és folk-rock lesz, aztán azt sem tudja eladni, bevesz egy szintetizátorost, meg két vokalistát, és operametál lesz… Nem, az Ulver 1993 óta kizárólag azt csinál, amihez kedve és művészi szabadsága vagyon. És épp oly önazonosak minden választott zsánerükben zenekarként, mint szólistaként a maga világaiban Bob Dylan, vagy David Bowie.

Játszottak már black metált, de ezt is a ravaszabbik, folkos-atmoszférikus fajtából (Bergtatt), a skandináv népzene tiszta forrásából közvetlenebbül merítő, akusztikus neofolkot (Kveldssanger) progresszív-elektronikus rockot (Themes from William Blake's The Marriage of Heaven and Hell), trip-hopos-dzsesszes elektrót (Perdition City), meditatív-altató, dzsesszes ambientet (Shadows of The Sun), vagy szintén meditatív, zajzenei hangszőnyeg-kompozíciót (Teachings In Silence).

A megátalkodott különcöknek persze ez sem elég. Az irodalmi-történelmi témák, amelyek olykor teljes albumokat ihletnek, szintén a ritkábban tárgyaltak közé tartoznak, mint a fönt említett, William Blake: Menny és Pokol házassága című verses-mesés, romantikus műmítosza. Vagy a The Assassination of Julius Caesar album, egy könnyen emészthető, mégis komor poptabló a régvolt idők dicsőségének fakuló ragyogásáról.

Idei, 13. lemezük, a Flowers of Evil címet viseli, és szintén az együttes poposabb vonalát követi, úgy is mondhatnánk, hogy az eredetinél komorabb és intellektuálisabb Depeche Mode-ot hallunk (avagy ilyen lett volna a Depeche, ha több fantáziával, és jobban tudott volna zenélni).

Kristoffer Rygg énekes-zeneszerző és társai ezúttal a Róma közeli Bomarzo városának legendás ligetéből, a Sacro Boscoból indultak ki. A Szörnyek Parkjának is nevezett szoborparkot az 1583-ban (vagy '84-ben, vagy '85-ben – felületes kutatással is minimum három dátumot talál az érdeklődő) elhunyt Pier Francesco Orsini herceg építtette felesége emlékére, és tekintélyes méretű kőóriások, titánok, tündérek, sárkányok, pegazusok népesítik be egy azóta elfeledett, titokzatos rendszer alapján. Hogy mi járt a boldogtalan, reneszánsz kori herceg fejében, azóta is találgatják, mindenesetre a kert az Ulver zenekar előtt már másokat is megihletett, leghíresebbjük Salvador Dalí.

A titokzatosság, álomszerűség a stiláris sokszínűség ellenére – vagy azzal együtt – mindig jellemezte az Ulvert, a Flowers of Evil dallamai és sorai között is úgy bolyongunk, mint a rejtélyes kertben: hol a fénypallosú Mihály és angyali seregei dübörögnek át a dalokon, hol Ikarosz zuhan elégett szárnyakkal, hol androidok álmodnak elektronikus bárányokkal (igen, Philip K. Dick halhatatlan regénye is szerepel a Machine Guns and Peacock Feathers című dalban). Ugyanúgy hallunk rajta komor álmodozást, amiben azért nem feledkeznek meg az ütemekről és a jellegzetes, túlvilági hangokról, vagyis nem komponálják lagymataggá (Hour of the Wolf), mint táncolható „végítéletdiszkót” (Apocalypse 1993), összebújós, távolba révedős, női vokálokkal fátyolozott, ám iszonyú fogós basszus- és dobalapokkal betonozott csodavárást (a beszédes című Nostalgia), vagy programozott, katartikus lidércnyomást (Little Boy – Depeche-rajongók kezdjék ezzel a számmal az ismerkedést).

A nyolcszámos, tökéletes ívű album egy Észak és Dél géniuszát összekötő, láthatatlan szálon ingázik. Ugyanolyan erővel zeng benne a hideg, nordikus fény, és a mohosan angyali, mediterrán bágyadtság.

Még egy ínyencség zárásképp, ha még nem volna elég: a borítón Renée Falconettit látjuk a Jeanne d’Arc szenvedései című, 1928-as dán némafilm címszerepében. A film operatőre az Oscar-díjas Máté Rudolf volt.

Ulver: Flowers of Evil. House Of Mythology, 2020, London.

Az album itt meghallgatható!