Farkasok a szörnyek kertjében

A norvég Ulver, azaz Farkasok, világszerte lappangó ismertségnek örvendő, zenei vadhajtás.

Juhász Kristóf
2020. 09. 07. 7:46
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kristoffer Rygg énekes-zeneszerző és társai ezúttal a Róma közeli Bomarzo városának legendás ligetéből, a Sacro Boscoból indultak ki. A Szörnyek Parkjának is nevezett szoborparkot az 1583-ban (vagy '84-ben, vagy '85-ben – felületes kutatással is minimum három dátumot talál az érdeklődő) elhunyt Pier Francesco Orsini herceg építtette felesége emlékére, és tekintélyes méretű kőóriások, titánok, tündérek, sárkányok, pegazusok népesítik be egy azóta elfeledett, titokzatos rendszer alapján. Hogy mi járt a boldogtalan, reneszánsz kori herceg fejében, azóta is találgatják, mindenesetre a kert az Ulver zenekar előtt már másokat is megihletett, leghíresebbjük Salvador Dalí.

A titokzatosság, álomszerűség a stiláris sokszínűség ellenére – vagy azzal együtt – mindig jellemezte az Ulvert, a Flowers of Evil dallamai és sorai között is úgy bolyongunk, mint a rejtélyes kertben: hol a fénypallosú Mihály és angyali seregei dübörögnek át a dalokon, hol Ikarosz zuhan elégett szárnyakkal, hol androidok álmodnak elektronikus bárányokkal (igen, Philip K. Dick halhatatlan regénye is szerepel a Machine Guns and Peacock Feathers című dalban). Ugyanúgy hallunk rajta komor álmodozást, amiben azért nem feledkeznek meg az ütemekről és a jellegzetes, túlvilági hangokról, vagyis nem komponálják lagymataggá (Hour of the Wolf), mint táncolható „végítéletdiszkót” (Apocalypse 1993), összebújós, távolba révedős, női vokálokkal fátyolozott, ám iszonyú fogós basszus- és dobalapokkal betonozott csodavárást (a beszédes című Nostalgia), vagy programozott, katartikus lidércnyomást (Little Boy – Depeche-rajongók kezdjék ezzel a számmal az ismerkedést).

A nyolcszámos, tökéletes ívű album egy Észak és Dél géniuszát összekötő, láthatatlan szálon ingázik. Ugyanolyan erővel zeng benne a hideg, nordikus fény, és a mohosan angyali, mediterrán bágyadtság.

Még egy ínyencség zárásképp, ha még nem volna elég: a borítón Renée Falconettit látjuk a Jeanne d’Arc szenvedései című, 1928-as dán némafilm címszerepében. A film operatőre az Oscar-díjas Máté Rudolf volt.

Ulver: Flowers of Evil. House Of Mythology, 2020, London.

Az album itt meghallgatható!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.