– Szeptember 1-jétől az egyetem fenntartója az alapítvány, így ha annak kuratóriuma kéri, a vezetésnek el kell jönnie a megbeszélésre – szögezte le az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke, Vidnyánszky Attila, aki elárulta: a találkozón egyetlen dologban értettek egyet, hogy hétfőtől el kell kezdődnie az oktatásnak, ami pedig a még hivatalban lévő vezetőség felelőssége.
A Kossuth-díjas rendező megjegyezte: reménytelenség érzését ébreszti az emberben, amiért nem közelednek egymáshoz az álláspontok.
– Most már fizikai valóságában is ott van az a zár, ami évtizedeken keresztül, generációkkal éreztette: nem kerülhetnek be az intézmény falai közé. Ahol kizárólagosság uralkodott filozófiák kapcsán. Ezt a zárat most a következő generáció építi tovább – fogalmazott a Nemzeti Színház igazgatója, hozzáfűzve: éjszaka azon gondolkodott, hogyan öröklődik át ez a konfliktus, s vajon lehet-e tenni bármit ellene?

A kuratórium elnöke a következőkben elmondta: üzenetüket, miszerint a diákokat továbbra is taníthatják kedvenc tanáraik, nem hallották meg.
– A tanárok nem tudják elképzelni, hogy mi is részt vegyünk a munkában, hogy helyet kapjunk a szenátusban, hogy a gondolataink beépüljenek a képzésbe – állapította meg keserűen Vidnyánszky Attila, aki hozzátette: a mostani vezetés és a diákok úgy vélik, az alapítvány dolga nem több, mint biztosítani a működéshez nélkülözhetetlen anyagiakat.
– Milyen autonómia az, amikor egyszínűség uralkodik, miközben sokszínűségről beszélnek? – tette fel a költői kérdést, majd kifejtette: a balliberális politikai pártok eszközként használják a diákokat.
– Amikor a megbeszélésen feltettük a kérdést: mit jelent, hogy be van zárva az intézmény, azt felelték: a tanároknak nincs köze a bezáráshoz, azt a diákok zárták be.
Befejezésként Vidnyánszky Attila kijelentette: új vezetőséget választ a kuratórium az egyetem élére, s el kell fogadni a tényt: mellettük másnak is lehetőséget kell kapnia, véget vetve a sok évtizedes igazságtalanságnak.