Miközben elmélázott a tárcaíró, a gyermekei elkezdtek cigánykerekezni. És a középső nem bírta abbahagyni. Hányta a cigánykerekeket, a tárcaíró már-már azt gondolta, hogy ez mindörökké így lesz. A nézőpont, gondolta ekkor a tárcaíró, aki cigánykerekezik, annak a világ a feje tetejére áll. És milyen jó gyerekként váltogatni a nézőpontokat. Ami fent van, az lent lesz, ami lent volt, az a feje tetejére áll. A falevél is lehullik, ahogy a gesztenye, majd tápanyag lesz belőle, és jön újra tavasszal a rügyfakadás. Mert a gesztenyevilág ilyen. Nem veszélyes hely. Csak mi, felnőttek tesszük azzá. A veszély, gondolta a tárcaíró, nem az, hogy a gyermek fejére esik egy gesztenye, hanem az, hogyha felnőttként sétálunk az őszi színekben pompázó gesztenyeligetben, elfeledkezünk arról, milyen boldogság fölvenni a földről egy szép falevelet vagy egy fényes gesztenyét.
És ha erről megfeledkezünk, akkor az ősz tényleg csak az elmúlásról szól majd.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!