– Milyen értékkel bír az elismerés? Egy újabb trófea, amelyet kitehet a többi közé? Netán minden elismerés
másként fontos az életében?
– Az igazi öröm és érték, hogy olyan művet sikerül írnom, amely nemzetektől függetlenül megtalálja a befogadót. Hiszen ez a könyv nyert már Indiában, Afrikában, Monte Carlóban, ez a második díj az Egyesült Államokban. Tehát olyan örök emberi dilemma áll a középpontjában, mely érvényes és általános.
– Tervezi a nyertes könyv megfilmesítését?
– Ha a karantén nincs, a monacói fesztivál után személyesen tárgyalnom kellett volna monacói producerekkel. De nem tudtam elmenni. Ahogy a fesztiválokra sem, ahol ha nyert, normális helyzetben ott kell lenni és menedzselni a megvalósítást. A mongol filmalapot is érdekli a történet, oda tavasszal kellett volna utaznom, de nem lehetett.
A Nemzeti Filmalap annak idején írt egy olyan véleményt, ami alapján minden normális rendező elkezdte volna a forgatást, majd a vélemény végére odaírták: nem támogatják a forgatókönyv fejlesztését. Úgy látom, az utód, a Nemzeti Filmintézet nyitottabb, befogadóbb, humánusabb ebből a szempontból.
Úgy tűnik, a külföldi megvalósítás most közelebb van, de én magyar és mongol színészekkel, filmesekkel szeretném leforgatni. Minden forgatókönyvnek megvan a maga sorsa. Ebben bízom.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!