Egyes történetek azonban nem meseszerűek, hanem inkább históriai feljegyzésekre emlékeztetnek, amelyek szinte kivétel nélkül a szkíták, a hunok ellenségei révén maradtak fenn az utókornak, hiszen saját forrásainkat elpusztították; nem ismerjük sem a regösénekeinket, sem régi rovásírásos emlékeinket. Görög és római feljegyzésekből kirajzolódik azonban, hogy a szkíták mennyire fontosnak tartották a család, a törzs, a nemzetség, a haza védelmét és az önazonosság megtartását.
A szerző szerint a mai végletekig cinikus, nehezen élhető és furcsa erkölcsű világban fontos tudni, hogy a magyarság hőstörténetéből kibontakozó héroszok milyen erényekből merítkeztek, hiszen a legtöbb nomád néppel ellentétben mi még itt vagyunk.
Az író elárulta, hogy a második kötet a keleti hunok történeteit tartalmazza majd hasonló formában, és remélhetően tavaszra a könyvesboltok polcaira kerül. Ezt követi a nyugati hunok vándorlásainak és Atilla birodalmának bemutatása a harmadik könyvben, majd a honalapítás mondái és az Árpádok évszázadaiból származó legendák. Természetesen nem maradnak ki a Hunyadiak sem, főként Mátyás király uralkodásának kora, amely a magyar mondairodalom leggazdagabb gyűjtőterülete.
Bán Mór lapunknak azt is elárulta, hogy szeretne eljutni akár a későbbi évszázadokig is, egy olyan történetgyűjteményt alkotva meg, amely összegzi, rendezi és stílusában is egységes formába önti azt a számtalan forrásból származó történethalmazt, amely hozzánk, magyarokhoz szervesen kötődik, megerősítve ezzel nemzeti identitásunkat, amely nem eldobható vagy lecserélhető, hanem maga a megtartóerő.
Bán Mór: Ezer rege könyve. Naphegy Kiadó, 2020.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!