A csillagállás azt mutatja: nyitva van az aranykapu

A tárcaíró az idei karácsonyon különösen nagy figyelmet szentel annak, hogy ez az ünnep Jézus Krisztus születéséről szól. És bár mindig figyel minket az Úristen, de most nyitva van az aranykapu. Idén karácsonykor ugyanis majdnem ugyanaz a csillagállás látható az égen, mint Jézus születésekor.

Thao Galvan holds her son Nathan while they view Jupiter and Saturn during a planetary conjunction, as they appear close together in a rare celestial event in Houston, Texas, U.S., December 21, 2 Fotó: Reuters/Callaghan O'Hare

Bár a tárcaíró nem éppen egy született csillagász, de a napokban azt az információt, vagy mondjuk inkább így, jó hírt kapta: a Jupiter és a Szaturnusz együttállása egy igazán különleges pillanata az emberiségnek. Bár Jézus születésekor a Vénuszra is jellemző volt az együttállás, de ez így is nagyon egyedi jelenség, az emberiség történeté­ben nem sokszor takarja a Jupiter a Szaturnuszt. Mindez nagyon sok mindent jelenthet. Mármint az, hogy majdnem ugyanaz a csillagállás, mint Jézus születésekor. Egyrészt jelentheti azt, hogy a sátán ezeréves uralmának lassan vége lesz. Ha körbenézünk, látjuk, szinte már nincs is olyan erkölcsi alapvetés, amelyet ne relativizált volna korunk.

A mai kor hívő embere úgy érezheti, szinte minden elveszett. Csak a remény nem, az még megmaradt.

Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy Isten határt szabott annak, mennyi kárt okozhat az ember saját magának. Azzal persze minden évben szembesülhetünk, hogy Jézus születésekor, a téli napfordulókor a fény veszi át az uralmat. De talán ez a csillagállás nem csak a csillagászati értelemben vett fényről szól. Nem szabad lebecsülnünk a csillagok üzenetét. A régi korok embere ezt tudta jól.

A csillagállás ugyanis iránymutatás, ráadásul szintén Isten teremtményei.

„És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; és hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.”

A Jupiter és a Szaturnusz együttállása egy igazán különleges pillanata az emberiségnek
Fotó: Reuters/Callaghan O'Hare

A tárcaírót reménnyel tölti el az idei karácsonyi csillagállás. Korunkban viszont egyre több ember érzi az emberiség helyzetét egyre reménytelenebbnek. A tárcaíró is sok ismerősével beszélgetett arról, milyen világban nőnek majd fel a gyermekei. Általában keserű szájízzel. És nemcsak a világjárvány miatt sok a keserűség, hanem azért is, mert nagyon kevesen figyelünk oda a másikra igazán. Általában nem nézünk egymás szemébe, így viszont nem tudunk olvasni egymás tekintetéből.

Sokan mondják, hogy a maszkviselésnek az egyik előnye, hogy el lehet bújni mögé. Pedig ez nem igaz. A maszk fölötti szemekben jól látható a másik ember lelke. Az egészségügyi maszkok csak még jobban kiemelik a másik ember tekintetét. Csak oda kellene figyelni egy kicsit. Már csak azért is érdemes figyelnünk egymásra, mert ha a csillagok nem hazudnak, óriási változások elébe nézünk.