Bár a tárcaíró nem éppen egy született csillagász, de a napokban azt az információt, vagy mondjuk inkább így, jó hírt kapta: a Jupiter és a Szaturnusz együttállása egy igazán különleges pillanata az emberiségnek. Bár Jézus születésekor a Vénuszra is jellemző volt az együttállás, de ez így is nagyon egyedi jelenség, az emberiség történetében nem sokszor takarja a Jupiter a Szaturnuszt. Mindez nagyon sok mindent jelenthet. Mármint az, hogy majdnem ugyanaz a csillagállás, mint Jézus születésekor. Egyrészt jelentheti azt, hogy a sátán ezeréves uralmának lassan vége lesz. Ha körbenézünk, látjuk, szinte már nincs is olyan erkölcsi alapvetés, amelyet ne relativizált volna korunk.
A mai kor hívő embere úgy érezheti, szinte minden elveszett. Csak a remény nem, az még megmaradt.
Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy Isten határt szabott annak, mennyi kárt okozhat az ember saját magának. Azzal persze minden évben szembesülhetünk, hogy Jézus születésekor, a téli napfordulókor a fény veszi át az uralmat. De talán ez a csillagállás nem csak a csillagászati értelemben vett fényről szól. Nem szabad lebecsülnünk a csillagok üzenetét. A régi korok embere ezt tudta jól.
A csillagállás ugyanis iránymutatás, ráadásul szintén Isten teremtményei.
„És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; és hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.”
Fotó: Reuters/Callaghan O'Hare
A tárcaírót reménnyel tölti el az idei karácsonyi csillagállás. Korunkban viszont egyre több ember érzi az emberiség helyzetét egyre reménytelenebbnek. A tárcaíró is sok ismerősével beszélgetett arról, milyen világban nőnek majd fel a gyermekei. Általában keserű szájízzel. És nemcsak a világjárvány miatt sok a keserűség, hanem azért is, mert nagyon kevesen figyelünk oda a másikra igazán. Általában nem nézünk egymás szemébe, így viszont nem tudunk olvasni egymás tekintetéből.
Sokan mondják, hogy a maszkviselésnek az egyik előnye, hogy el lehet bújni mögé. Pedig ez nem igaz. A maszk fölötti szemekben jól látható a másik ember lelke. Az egészségügyi maszkok csak még jobban kiemelik a másik ember tekintetét. Csak oda kellene figyelni egy kicsit. Már csak azért is érdemes figyelnünk egymásra, mert ha a csillagok nem hazudnak, óriási változások elébe nézünk.
