„Írnunk kell az értékrendünkkel szembemenő jelenségekről”

Ennek a lapnak az útkeresés, az igazság szolgálata és az élet védelme az ars poeticája, ezt a szellemiséget szeretném úgy szolgálni vagy úgy szerkeszteni, hogy olvasmányos, érdekes és útmutató legyen – mondta Szerdahelyi Csongor. Ma jelent meg az Országút új főszerkesztője által jegyzett első lapszám, ebből az apropóból beszélgettünk a lap új irányáról, a magyar közélet három legfontosabb témájáról, és arról, hogy nincs tabutéma: a keresztény értékrenddel szembehelyezkedő jelenségekről írni kell, állást kell foglalni.

Szerdahelyi Csongor, az Országút új főszerkesztője Fotó: Bach Máté

– Muníciót akarunk adni azoknak a pedagógusoknak, orvosoknak, lelkészeknek és így tovább, akik úgy próbálják berendezni az életüket, hogy az ne öncélú legyen, hanem a köz szolgálata is ott lebegjen a szemük előtt. A keresztény értékeket követni kívánó értelmiség a célközönség. És szeretnénk ennek a célközönségnek a fiatalabb korosztályához hangot találni.

– Hogyan?

– Az online felületünkön kell ismertté tennünk a nyomtatott lapot. Honlapunk is megújul, korszerűbb lesz, hisz a kétheti megjelenés kicsit lassú a magyar sajtó világában. Ezt folyamatosan gazdagítani szeretnénk.

– A fiatalabb olvasókat milyen témákkal próbálják megszólítani?

– Érdekes, ismeretterjesztő és szemnyitogató cikkekkel a teremtésvédelemről, urbanisztikáról, az örökségvédelemről vagy éppen a magyar történelem fehér foltjairól, ismeretlenebb, félreértelmezett epizódjairól. Elszántak vagyunk a kérdések feltevésében is, ezzel talán sikerül megragadni az igényes fiatalok figyelmét.

– A szerzőgárda is fiatalodik?

– Lesznek és vannak is fiatalabb szerzőink, de nem az a célunk, hogy mindenáron a fiatalok kedvében járjunk. Viszont olyan értékeket szeretnénk népszerűsíteni, melyekre nekik is érdemes odafigyelni. Szigethy Gábor színháztörténész elindítja az Újranéző című sorozatát, melyben az 50-es évek filmjeit elemzi rövid, izgalmas cikkekben. Ebben olyan színészegyéniségekre hívja fel a figyelmet, akiket nem szabad elfelejtenünk. És ez nem könnyű feladat, hisz akkoriban nagyon sematikus szocreálfilmek születtek, de olyan képi világgal és jó színészi alakításokkal, hogy a történelmet ezeknek a filmeknek az újranézésével jobban meg lehet értetni, mint a történelemkönyvek olvasásával.

Ma jelent meg új főszerkesztő által jegyzett első lapszám

– Idén volt egy csörte lapunk és az Országút között. Kulin Ferenc azt írta egy esszéjében, hogy „egyfajta újhungarista nemzeti radikalizmus szirénhangjai” jelentek meg a Magyar Nemzetben. Mi ezt kikértük magunknak, válaszcikket is írtunk. Erről mit gondol?

– Csörték talán lesznek a jövőben is, de nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy egy hajóban evezünk, az előremutató irányokat kell keresnünk. Ne feledjük: sokkal könnyebb ellenzékből lapot csinálni, mint olyan helyzetben, amikor azon aggódik az ember, hogy hosszú távon megmaradjanak azok az értékek, amiket a mostani kormány is képvisel. Ha olyan hibát vagy torzulást észlel az újságíró vagy a szerkesztőség, ami miatt fel kell emelnie a szavát, mert a tisztesség ezt követeli, akkor meg kell tennie, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy mi a cél.

– Cancel culture, LMBTQ-propaganda és még sorolhatnám a divatos külföldi kulturális jelenségeket. Ezekre tervez reagálni a lap?

– Természetesen.

Nincs tabutéma. A keresztény értékrenddel szembehelyezkedő jelenségekről írni kell, állást kell foglalni, ahogy a keresztény értékrend hirdetésének leple alatti álságos megnyilvánulások esetében sem hallgathatunk.

Az új számban Ferenc pápa Fratelli tutti című új enciklikájáról is lesz egy dolgozat, amely kritikus véleményt is megfogalmaz róla, a karácsonyi számunkban pedig egy másik szerzőnk gondolja tovább ezt a témát.

– Ön szerint melyik az a három legfontosabb probléma a magyar közéletben, amellyel feltétlenül foglalkozni kell?

– Fontosnak tartom a közélet tisztaságát, a deklarált jelszavak, eszmeiség hiteles képviseletét. És fontosnak tartom a családok szolgálatát, boldogulásuk lehetőségeinek megteremtését, valamint a Kárpát-medencei népek közötti hídépítést, a jószomszédi kapcsolatok ápolását.