– Falusi Márton főszerkesztőt váltja az Országút élén. Miért fogadta el a felkérést?
– Régi ismerősi és baráti viszony köt többekhez a szerkesztőbizottságból, illetve a Magyar Szemle Alapítványhoz. Az Antall-kormány ideje óta jó kapcsolatban vagyok Kodolányi Gyulával, de sokkal régebbi, középiskolai és plébániai kapcsolat fűz Entz Gézához. Ezért a hívást nem akartam visszautasítani, ráadásul megragadott a lap eredetileg beharangozott szellemisége, meg a címválasztás: az Országút.
– Milyen szellemiségre gondol?
– A lap címe a huszadik század húszas-harmincas éveinek magyar polgári-keresztény progressziójához köthető, meg a népi írókhoz. Ők keresték azt az utat, amely a tartós fejlődés pályájára állította volna az országot. De ott csengett a fülemben Jézus Krisztus mondása is: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.”
Ennek a lapnak az útkeresés, az igazság szolgálata és az élet védelme az ars poeticája, ezt a szellemiséget szeretném úgy szolgálni, vagy úgy szerkeszteni, hogy olvasmányos, érdekes és útmutató legyen. És persze vonzzon embereket ahhoz az értékrendhez, amelyről meg vagyok győződve, hogy az ország érdekét szolgálja.
Nem a mindennapi politikával, de a közélettel, a keresztény-szociális tanítással, a magyar kulturális hagyományok ápolásával és korszerű képviseletével szándékozik foglalkozni az Országút.
– Ön évtizedekig az Új Ember szerkesztője volt, és most is vannak műsorai a Magyar Katolikus Rádióban. Keresztény lap lesz ezentúl az Országút?
– Nem csak katolikus szerkesztőségekben dolgoztam, hanem a Lánchíd és a Kossuth rádióban is. Nem egy hitbuzgalmi katolikus orgánum lebeg a szemem előtt, de a lapnak van egyfajta evangelizációs feladata az értelmiség felé.

Fotó: Bach Máté
– Milyen újdonságokra számíthatnak az olvasók? Miben hoz újat a Szerdahelyi-éra?
– Ablakot nyitunk a világra. A Kossuth rádión Horizont című műsoromban külföldi, távoli országokban élő magyar lelkipásztorok, kutatók, egyetemi tanárok számoltak be az ottani mindennapi élet dolgairól. Ezt most megteszik az Országútban is. A mostani számba – amit először jegyzek főszerkesztőként – az egykori rendszeres megszólalóm,
Lányi Béla építész professzor írását olvashatjuk, aki a Fülöp-szigeteken él és a cebui katolikus egyetemen tanít. A következő, karácsonyi számunkban a délvidéki Böjte Csabának tartott Harmath Károly újvidéki lapszerkesztő, ferences szerzetes szól drámaian, de szépen a kiüresedő karácsonyokról, az elvándorlásról, a délvidéki magyarság helyzetéről.
De a konzervatív politikai gondolkodás nyugati nagyágyúi is rendszeresen jelen lesznek a lapban, csakhogy mi nem folyóirat, hanem hosszú távon hetilap szeretnénk lenni, egyelőre még kéthetente jelenünk meg.
– Kiknek szánják a lapot, kik a potenciális olvasóik?