Fekete muzsika anyanyelvi szinten elbeszélve Little G. Weevil Play On című új nagylemezén

A befejezés újabb csúcs, a minimál hangszereléssel: a dal bárhol a világon sláger lehet.

A blues kizárólag kezdő gitárosok számára tűnhet ideig-óráig egyszerű műfajnak. Persze tény, hogy a népzenékhez hasonlóan nem tartozik a legbonyolultabb, a legvirtuózabb hangszerkezelést igénylő muzsikák közé. Alibizgetni azonban nem lehet, mert azon nyomban hiteltelenül szólalnak meg a szerzemények, lévén nem értő fülnek is nyilvánvaló, ezáltal igényelt stílusjegyeknek kell maradéktalanul megfelelni.

A Hobo Blues Band után a honi blues- muzsikusok nem a Földes László–Póka Egon–Tátrai Tibor által hatalmas sikerrel járt utat követték. A HBB megteremtette az értelmiségi blues-rockot, az új nemzedék ellenben az autentikus, fekete muzsika felé fordult. Ebbe a (kor)csoportba tartozott Szűcs Gábor, aki Little G. Weevil (ami magyarul, közönségesen zsizsik, tudományosan zsuzsuk, esetleg ormányos bogár) néven futott be tiszteletet parancsoló, nemzetközi karriert másfél évtizedes amerikai munkálkodása idején.

Legújabb lemeze, a Play On 2018-as hazatérése óta az első korongja. Ugyan itthon készült, de amerikaiul szól. Miként Bencsik „Samuról”, a P. Mobil és a P. Box legendás gitárosáról, zeneszerzőjéről tartották: angolul gitározott, magyarul halt meg (utalva mai napig tisztázatlan, Ausztriában elkövetett öngyilkosságára). Jó, ez a hasonlat sánta, akár Hook kapitány, mindössze azt hivatott érzékeltetni: Little Gee anyanyelvi szinten beszéli az afroamerikai muzsikát.

Erről az is megbizonyosodhat, aki mindössze a nyitószámba hallgat bele, ami pompásan megadja a teljes CD hangulatát. Gee fekete énekstílusával, Albert Collinst idéző Telecaster gitárhangjával, visszafogott virtuozitású szólójával, a Hammond-szőnyeggel s a fúvós brass-szal.

Ennyi dicsérettel érje be a szerző, majd a végén még jut neki, most azonban lássuk az előadókat, mert minden dalt más és más énekel. Ráadásul közülük mindössze egy igazi bluesista akad – ami a lemezt hallgatva nem derül ki. Ő Ian Siegal, aki, mondhatni, az angol Little G. Weevil. Itt a lemezen pedig úgy tolja, mint Joe Cocker.

Dionna Bennett rendszeres fellépője Little G. koncertjeinek, nem véletlenül szerepel két dalban is. Hihetetlen stílusérzékét villantja meg a basszus és a Hammond miatt reggae-s hangulatú Sugar Hip Ya Yában és a Let It Rainben, ami a pszichedelikus rockszerű Hammond-intróval idézi a műfaj aranykorát.

CéAnne, azaz Szélinger Anna mélységei Amy Winehouse-iak. Hátborzongatóan jó, karcos női blues hang, szinte hihetetlen, hogy egy Ladánybene-táborból indult el énekesi pályája. Bár ha Dionna Bennett produkciójára gondolunk, kiderül, milyen közeli egymáshoz a blues és a reggae.

Akire vélhetően a legtöbben kíváncsiak voltunk, az Mohamed Fatima. Mert sohanapján sem tudjuk elfelejteni a műcigány mulatós-rappes-giccses Fekete Vonatot. Ebben segít neki a lemezen nyújtott előadása, kevés vibrátójával, egyenes fogalmazásával, ahogy tisztán nyílik ki a hangja a refréneknél.

A korong egyik csúcspontja, energia szempontjából vitathatatlanul, Jónás Vera Breakben nyújtott teljesítménye. Persze energiabomba lényét ismerhetjük az alter-rockos énekes-gitáros, dalszerző-szövegíró saját koncertjeiről. S most bluesistaként bizonyít, intelligensen magára formálva Gee szerzeményét.

Igaz, minden szerzemény Gee-é, azonban akad egy feldolgozás, Gál Csaba „Boogie” Mo’ Gigs bandájának Tou-Tou Rendezvous-ja, amit úgy tol az Irie Maffia énekesnője, Sena Dagadu, hogy a refrénnél betorzuló éneknél újabb csúcsára jut a lemez.

S következik két keresztény pop-rock előadó, szerző, szövegíró: Jonathan Andelic, úgyis mint Jota s a Szikra-díjas Fóris Rita. A műfaj a Szikra-projektnek, a Szikra Akadémiának hála, pontosabban a Jóistennek hála kezd hazánkban is teret hódítani. Öröm hallani, hogy vitathatatlan tehetségüket bluesporondon is igazolják.

Weevil befejezése újabb csúcs, a minimál hangszereléssel: cselló, „chorus” effektes gitár, a dal bárhol a világon sláger lehet. Sőt lesz is.

Little G. Weevil: Play On. Gee Wee Productions, 2020.