Az erkölcsi kérdések helyreállítására tett lengyel kísérlet

A lengyel–magyar barátság évfordulója kapcsán érdemes megidéznünk Krzysztof Kieslowski 1987–88-ban bemutatott tízrészes tévéfilmsorozatát, amelynek címe: Tízparancsolat. Mindenki számára jól érthető és értelmezhető filmekről van szó, a létrejöttük mögött az is munkált, hogy a sok évtizedes kommunista diktatúra erkölcsi és lelki rombolását helyre kellett állítani.

Az erkölcsi kérdések helyreállítására tett kísérletre remek alkalom kínálkozott, amikor egy lelkes és nagyon érzékeny fiatal filmrendező a parancsolatokról való közös gondolkozásra csábította a közönséget. A 80-as évek végének időszakában még a társadalom szövetében táptalajra talált az erkölcsi és vallási kérdésekről való közös gondolkodás, a tévéfilmsorozat nemcsak Lengyelországban, hanem hazánkban is óriási siker volt.

Korunkban, amikor minden érték és eszme relatívvá vált, érdemes újranézni, sőt újragondolni, miről is szóltak Kieslowski Tízparancsolatának filmjei annak tükrében, hogy mik a parancsolatok céljai.

Mindjárt az elején érdemes hangsúlyozni, hogy a lengyel filmrendezőnek nem volt könnyű dolga, ugyanis a parancsolatok elvont gondolatiságát kellett a hétköznapi élet történéseire lefordítani. Mindez – évtizedekkel később már bátran kijelenthető – parádésan sikerült.

Az első parancsolat célja Isten és az istentisztelet szentségének bemutatása volt. Az összes parancsolat közül talán az első az, amelyik a legnehezebben lefordítható a hétköznapi élet történeteire. A lengyel filmrendező a tudomány bálványozását választotta témájául. A forgatókönyvbe bekerült a számítógép, amely átvette az isteni szerepet. Kieslowski sorozatának első részében arra hívja fel a figyelmet, hogy nem szabad vakon hinni semmiféle mesterséges intelligenciának, az istenhitet nem veheti át a számítógép által kiszámolt és közvetített virtuális valóság.

A második parancsolat célja a beszéd szentségének közvetítése, a történet az emberi szó fontosságát hangsúlyozza az emberi életben. Vagyis hiába mondja meg egy orvos, hogy a beteg életben marad-e vagy meg fog halni, nem tudhatja igazán pontosan. Az ember nem élet-halál ura, ezekben a kérdésekben jobb, ha nem is nyilatkozik.

Krystyna Janda lengyel színésznő Dorota Geller szerepében Forrás: Imdb.com

A harmadik parancsolat célja az idő szentsége. A filmrendező egy karácsonyi történetet mesél el, amelyben arról gondolkodik, hogy az elrendelt időt mekkora felelősség értelmesen eltölteni.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=OYg5zswGG8Y[/embed]

A negyedik parancsolat célja, hogy bemutassa a tekintély szentségét. Kieslowski ebben a részben arról gondolkodik, hogyha a szülők bármiféle hibát követnek el akarva vagy akaratlanul, amely érinti a gyermekeik életét, a gyermekeknek vajon kötelességük-e megbocsátani.

Az ötödik részben az élet szentsége áll a középpontban, a film pedig a halálbüntetés erkölcsi kérdéseit taglalja.

A hatodik parancsolat a szerelem szentségét járja körül. Ez az a parancsolat, amelyről talán a legtöbben gondolkodnak ma is. A lengyel filmrendező két főszereplőt teremt filmjében. Az egyik egy kamaszfiú, akinél még szép egységben van a szerelem és a szenvedély kettőse, a másik pedig egy kiégett középkorú nő, aki bár él a szenvedélyének, de már fogalma sincsen arról, mi a szerelem, mi az, ha valaki szeret egy másik embert.

Az ötödik és a hatodik parancsolat népszerűségére az is bizonyíték volt a 80-as években, hogy mindkettő televíziós feldolgozásából egy hosszabb, moziban vetített verzió is készült.

A hetedik parancsolat a tulajdon szentségét járja körül, talán a legkönnyebben feldolgozható egy filmben, hiszen temérdek történet szól erről. Kieslowski a birtoklás kísértésének kérdéskörét a legfájdalmasabb témák egyikeként dolgozza fel, vagyis arról gondolkodik, hogyha megszületik egy kisgyermek, akkor az kié.

Az anyáé, aki megszüli vagy azé, aki felneveli. Egyáltalán kell-e, lehet-e, szabad-e egy gyermekre úgy gondolni, hogy az bárkié is lenne.

A nyolcadik parancsolat az igazság szentségét járja körül egy etikát tanító professzornőnek azzal kell szembesülnie, miért tagadta meg a segítséget a második világháború idején.

A kilencedik parancsolat a megelégedés szentségéről szól úgy, hogy a féltékenység érzését mutatja be és a hűtlenség problémakörét járja körül.

A tizedik parancsolat is az elégedettség szentségéről szól, csak éppen egy örökség kapcsán a tulajdon kérdéskörét vizsgálja.

Kieslowski tíz részből álló, Tízparancsolat című sorozatának nem az a célja, hogy ítélkezzünk a szereplők felett. Sokkal inkább azonosulunk velük, még akkor is, ha temérdek alkalommal a szereplők iránt eleinte ellenszenvet érzünk. A lengyel filmrendező legendás sorozata a rendszerváltás idején megtette a hatását, de érdemes újranézni a részeket harminchárom év távlatából is, mert döbbenten tapasztalja az ember:

pontosan ugyanannyira időszerű és húsba vágó erkölcsi kérdésekkel szembesülhetünk, mint akkor.