Az erkölcsi kérdések helyreállítására tett kísérletre remek alkalom kínálkozott, amikor egy lelkes és nagyon érzékeny fiatal filmrendező a parancsolatokról való közös gondolkozásra csábította a közönséget. A 80-as évek végének időszakában még a társadalom szövetében táptalajra talált az erkölcsi és vallási kérdésekről való közös gondolkodás, a tévéfilmsorozat nemcsak Lengyelországban, hanem hazánkban is óriási siker volt.
Korunkban, amikor minden érték és eszme relatívvá vált, érdemes újranézni, sőt újragondolni, miről is szóltak Kieslowski Tízparancsolatának filmjei annak tükrében, hogy mik a parancsolatok céljai.
Mindjárt az elején érdemes hangsúlyozni, hogy a lengyel filmrendezőnek nem volt könnyű dolga, ugyanis a parancsolatok elvont gondolatiságát kellett a hétköznapi élet történéseire lefordítani. Mindez – évtizedekkel később már bátran kijelenthető – parádésan sikerült.
Az első parancsolat célja Isten és az istentisztelet szentségének bemutatása volt. Az összes parancsolat közül talán az első az, amelyik a legnehezebben lefordítható a hétköznapi élet történeteire. A lengyel filmrendező a tudomány bálványozását választotta témájául. A forgatókönyvbe bekerült a számítógép, amely átvette az isteni szerepet. Kieslowski sorozatának első részében arra hívja fel a figyelmet, hogy nem szabad vakon hinni semmiféle mesterséges intelligenciának, az istenhitet nem veheti át a számítógép által kiszámolt és közvetített virtuális valóság.
A második parancsolat célja a beszéd szentségének közvetítése, a történet az emberi szó fontosságát hangsúlyozza az emberi életben. Vagyis hiába mondja meg egy orvos, hogy a beteg életben marad-e vagy meg fog halni, nem tudhatja igazán pontosan. Az ember nem élet-halál ura, ezekben a kérdésekben jobb, ha nem is nyilatkozik.

A harmadik parancsolat célja az idő szentsége. A filmrendező egy karácsonyi történetet mesél el, amelyben arról gondolkodik, hogy az elrendelt időt mekkora felelősség értelmesen eltölteni.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=OYg5zswGG8Y[/embed]
A negyedik parancsolat célja, hogy bemutassa a tekintély szentségét. Kieslowski ebben a részben arról gondolkodik, hogyha a szülők bármiféle hibát követnek el akarva vagy akaratlanul, amely érinti a gyermekeik életét, a gyermekeknek vajon kötelességük-e megbocsátani.
Az ötödik részben az élet szentsége áll a középpontban, a film pedig a halálbüntetés erkölcsi kérdéseit taglalja.