A szkopjei nagy jubileumi kiállítás egyik szervezője küldte át nekem néhány nappal ezelőtt Koneszki egyik kevéssé ismert, eredetiben először 1945-ben megjelent poémáját. A címe egyszerűen csak ennyi: A híd (Mosztot). Barátom okostelefonnal fényképezte a régi kiadású kötet oldalait, nem túlzottan értékelhető felvételek hát ezek. De nem is ez a lényeg. A szöveg olvasható volt, és nekem ennyi már elég is.
A százesztendős jubileum talán jó alkalom arra, hogy figyelmünknek egy picinyke szegletét, töredékét az alig kétmilliós lélekszámú déli állam felé fordítsuk. Már csak azért is, mert Blazse Koneszki életműve van olyan jelentős, hogy azt mi is megismerjük, és a méltó helyén kezeljük, másfelől pedig azért is, mert ő egy európai léptékű alkotó volt. S a Macedón Tudományos Akadémia alapítójaként bekapcsolta hazáját a nemzetközi folyamatokba, amelyek immár bennünket is érintenek.
A történet sokadik szála, hogy éppen ennek a munkálkodásának köszönhetően, Paszkal Gilevszki személyében a magyar irodalomnak is van egy elkötelezett és elhivatott macedón fordítója, aki még itt él közöttünk, s nagyon remélem, hogy megkapta már a védőoltást.
Fotó: MTI
Hiszen ha egyszer végre lesz neki is egy világútlevéllel felérő vakcinaigazolványa, mindenképpen itt lenne a helye egy decemberi, budapesti Koneszki-megemlékezésen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!