Ájtatosság Esterházy János, Közép-Európa vértanúja emlékére

Százhúsz éve, 1901. március 14-én született Esterházy János, Közép-Európa vértanúja. Ebből az alkalomból Esterházy-emlékévet hirdettek a mártír politikus életművének népszerűsítésére. Magyarországon többek között március 14-én eltemetésének helyén, az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása-kápolnában Négy nemzet egy lélekben címmel kerül sor egy 120 perces közép-európai ájtatosságra.

Az évforduló alkalmából mind a négy visegrádi országban tartanak szentmiséket

Mint arról korábban hírt adtunk, Esterházy János születésének 120. évfordulóján az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont a Pázmaneum Társulással és a felvidéki Mária/Mirjam Rádióval közösen Esterházy-emlékévet hirdetett. Az emlékév célja, hogy a 2019-ben Krakkóban megkezdődött és jelenleg is folyamatban lévő boldoggá avatási eljárást a most megnyíló emlékév eseményeivel és imáival lelkiekben is támogassák és erősítsék a résztvevők. A szervezők ehhez kérik az egyházi és világi közösségek és intézmények, civil szervezetek és egyéb társulások csatlakozását. Az Esterházy-emlékévhez saját, Isten szolgája, Esterházy János életét, mártíriumát felidéző események megrendezésével, vagy az emlékévet meghirdetők által szervezett és ajánlott programok átvételével lehet csatlakozni. Az évforduló alkalmából mind a négy visegrádi országban tartanak szentmiséket, és koszorúzással egybekötött megemlékezéseket a magyar–lengyel származású, mártír politikus tiszteletére.

Gróf Esterházy János a XX. század minden bizonnyal egyik legjelentősebb magyar vértanú államférfija. Életpályája és lelki hagyatéka legalább öt nép történelmét érinti, ezek a magyarok, a szlovákok, a lengyelek, a csehek és a zsidók. Fiatalon már a Népszövetségi Liga kisebbségi konferenciáján szónokolt kifogástalan francia nyelven, ugyanakkor a Szlovákiában élő magyarság politikai vezetőjeként a legeldugottabb helyeken is felkereste a rábízottakat. Tényleges tagja volt a prágai és a pozsonyi parlamentnek, jelképesen pedig a budapestinek is. Hamis vádakkal négy országban tartóztatták le és börtönözték be. Ő volt az, aki a pozsonyi parlamentben 1942-ben egyedüliként nem szavazta meg a zsidótörvényt, akit a nyilas hatalom és a Gestapo egyszerre üldözött, akit elhurcolt, majd a Gulagra küldött az NKVD, akit szülőföldjén távollétében halálra, majd kegyelemből életfogytiglani börtönre ítéltek, és aki tizenkét éven át Csehszlovákiában, súlyos betegen, népéért és ellenségeiért egyaránt imádkozva járta börtönkálváriáját. Minderre Krisztus követéséből, a keresztény és az egyetemes emberi értékekkel való teljes azonosulásból és mély hitéből tudott erőt meríteni Molnár Imre történész szerint.

Az évforduló alkalmából mind a négy visegrádi országban tartanak szentmiséket

Esterházy Jánost a legtömörebben Jézus tanítványaként lehet jellemezni. Ő a huszadik század két világháborúját megélve, népét szolgáló, választott politikusként hirdette, és tetteiben is megélte az evangéliumot. Nem kétséges, hogy ott a helye a boldoggá avatásra várók sorában, mivel példája és áldozatvállalása Isten akaratából is megtörtént valóságként élhet bennünk tovább. Ezt már Pawel Cebula hangsúlyozza, aki Esterházy János boldoggá avatási eljárásának posztulátora. Ha minél többen lesznek olyan magyarok, lengyelek, szlovákok és csehek, akiknek Esterházy példája befogadása nyomán jobbá, értékesebbé válik az élete, az nemcsak elmélyíti bennünk az Istenünkhöz és hazánkhoz való hűséget, hanem összetartozásunkat is megerősíti úgy, mintha Esterházy János ma is itt lenne közöttünk, és maga biztatna erre bennünket.

Kevés politikus akad a huszadik században, aki hozzá hasonlóan a végletekig le tudott mondani saját érdekeiről, és a másodrangú állampolgárokká degradáltak ügyét védve tudott együtt érezni a megalázottakkal és üldözöttekkel, a háborútól, kiszolgáltatottságtól, kisemmizéstől szenvedő embertársaival: magyarokkal, lengyelekkel, zsidókkal, szlovákokkal. Rendszeres gyűjtéseket szervezett a rászorulóknak, százakat mentett meg az elhurcolástól, miközben szinte folyamatosan kockára tette saját életét. Lengyelország lerohanásakor azonnal a menekültek segítségére sietett. A reá váró veszélyek elől többször is elmenekülhetett volna, de ezt soha nem tette, mert oly hűséges volt hivatásához, népéhez és szülőföldjéhez, mint kínszenvedése idején Jézus az Atyához.

Az Esterházy-emlékév meghirdetett programjai itt érhetők el.