Jómagam egy ideje azt látom, hogy egyre több fiatal ébred rá a jelenlegi fogyasztói társadalom által generált helyzet tarthatatlanságára, és igyekszik visszatérni egy természetközelibb életformához. Mivel a jelen világ narratívája arra kondicionál, hogy szinte semmit ne tudjunk önállóan megoldani, már meg sem merjük próbálni. A régebbi korok embere azonban nem hívott szakembert mindenhez, mert bízott magában, és ha ez nem bizonyult elégnek, volt annyi hite, hogy Istenre bízza a megoldást. A feladni szavunknak mélyebb jelentése van, mint amire manapság használjuk; nem a sikertelenségbe való beletörődést jelenti, hanem azt, hogy engedem magasabb szinten megoldódni a problémát, vagyis feladom Istennek.
A paraszti kultúrában az asszonyok otthon szültek, és nevelték a gyerekeket, gondozták a kertet, sütöttek-főztek, egyben tartották a családot; a férfiak dolga a jószág és a nehezebb fizikai munka, valamint szükség esetén a haza védelme volt. A leglényegesebb elem pedig, hogy az ilyen önfenntartó család vagy közösség nem függött az Úristenen kívül semmilyen hatalomtól, így aztán nem is volt manipulálható vagy félelemben tartható. A kommunizmusban éppen ezért volt olyan fontos a paraszti társadalom szétverése. Ehhez az önellátó életformához szeretnének sokan visszatérni teljesen vagy részben. Vannak, akiknek ez már sikerült, és példaként szolgálhatnak a többiek számára; de olyan is akad, akik fejében egyelőre csak a gondolat csírája pattant ki. A videósorozat azok számára lehet a leghasznosabb, akikben a változtatás igénye már megfogalmazódott, de a mikéntjére még nem tudják a választ.
A másfél hektáron gazdálkodó Csillag Vilmos szerint ez a terület úgy látja el őket, és biztosítja a betevőt, hogy közben idejük is marad a boldogság megélésére. A kulcs a természettel való összhang, mely által – ahogy fogalmaz – úgy tudnak együtt lenni a földdel, hogy közben nem szakadnak meg. A lényeg, hogy semmiképp nem a konvenciók szerint kell a földdel bánni. A nagyüzemi gazdálkodás, a kapás növénykultúra elterjedése téves tudásokon alapszik, a profitért termelt növény pedig nemcsak silány minőséget produkál – a termőtalaj tönkretétele mellett –, hanem információszinten is a hiányt hordozza magában. Ezzel ellentétben, a természetes módon kialakított kertben minden úgy van, ahogy annak lennie kell. Az ember kertje neki terem. „Amint elkezdesz együttműködni, kinyílik egy világ, ami megmutatja, hogy képes vagy eltartani magadat és a családodat is. Innentől kezdve pedig minden törvény megváltozik, amit eddig tapasztaltál” – mondja, miközben mezítláb áll az ágyások mellett, ami szintén az anyaföldhöz való kapcsolódást segíti elő.
