Jómagam egy ideje azt látom, hogy egyre több fiatal ébred rá a jelenlegi fogyasztói társadalom által generált helyzet tarthatatlanságára, és igyekszik visszatérni egy természetközelibb életformához. Mivel a jelen világ narratívája arra kondicionál, hogy szinte semmit ne tudjunk önállóan megoldani, már meg sem merjük próbálni. A régebbi korok embere azonban nem hívott szakembert mindenhez, mert bízott magában, és ha ez nem bizonyult elégnek, volt annyi hite, hogy Istenre bízza a megoldást. A feladni szavunknak mélyebb jelentése van, mint amire manapság használjuk; nem a sikertelenségbe való beletörődést jelenti, hanem azt, hogy engedem magasabb szinten megoldódni a problémát, vagyis feladom Istennek.
A paraszti kultúrában az asszonyok otthon szültek, és nevelték a gyerekeket, gondozták a kertet, sütöttek-főztek, egyben tartották a családot; a férfiak dolga a jószág és a nehezebb fizikai munka, valamint szükség esetén a haza védelme volt. A leglényegesebb elem pedig, hogy az ilyen önfenntartó család vagy közösség nem függött az Úristenen kívül semmilyen hatalomtól, így aztán nem is volt manipulálható vagy félelemben tartható. A kommunizmusban éppen ezért volt olyan fontos a paraszti társadalom szétverése. Ehhez az önellátó életformához szeretnének sokan visszatérni teljesen vagy részben. Vannak, akiknek ez már sikerült, és példaként szolgálhatnak a többiek számára; de olyan is akad, akik fejében egyelőre csak a gondolat csírája pattant ki. A videósorozat azok számára lehet a leghasznosabb, akikben a változtatás igénye már megfogalmazódott, de a mikéntjére még nem tudják a választ.
A másfél hektáron gazdálkodó Csillag Vilmos szerint ez a terület úgy látja el őket, és biztosítja a betevőt, hogy közben idejük is marad a boldogság megélésére. A kulcs a természettel való összhang, mely által – ahogy fogalmaz – úgy tudnak együtt lenni a földdel, hogy közben nem szakadnak meg. A lényeg, hogy semmiképp nem a konvenciók szerint kell a földdel bánni. A nagyüzemi gazdálkodás, a kapás növénykultúra elterjedése téves tudásokon alapszik, a profitért termelt növény pedig nemcsak silány minőséget produkál – a termőtalaj tönkretétele mellett –, hanem információszinten is a hiányt hordozza magában. Ezzel ellentétben, a természetes módon kialakított kertben minden úgy van, ahogy annak lennie kell. Az ember kertje neki terem. „Amint elkezdesz együttműködni, kinyílik egy világ, ami megmutatja, hogy képes vagy eltartani magadat és a családodat is. Innentől kezdve pedig minden törvény megváltozik, amit eddig tapasztaltál” – mondja, miközben mezítláb áll az ágyások mellett, ami szintén az anyaföldhöz való kapcsolódást segíti elő.
A városi létben – amely az utóbbi pár évtizedben a vidékre is jellemzővé vált – a kényelem minden másnál fontosabb, ugyanakkor a szervezet egészséges működéséhez szükséges három legalapvetőbb feltétel sem teljesül, vagyis nincs megfelelő tisztaságú levegő, víz és élelem. Miközben az ember fogyaszt, őt is elfogyasztja a környezete – fogalmaz Csillag Vilmos, aki igyekszik a „jó” fogalma köré rendezni az életét. Valami pedig igazán akkor jó, ha mindenkinek jó. „Mikor megérted, hogy oda-vissza előnyös, ha a földanyával kapcsolatban vagy, a folyamatok elkezdenek automatikusan gördülni” – mondja, majd hozzáteszi, hogy a matematikai képletek megoldására nem mindenkinek van képessége, az önellátás alapszintjéhez, a földdel való együttműködéshez azonban mindenkiben sejtszinten megvan a szükséges információ. A videókban nem csupán praktikus tanácsokkal szolgál a gyakorlati megvalósítást illetően, hanem sokszor a fizikai, biológiai, kémiai folyamatok mögé tekintve, lelki, szellemi szinten is megmagyarázza az összefüggéseket. A „Ki vagyok én, ki vagy te?” című részben például az emberi testtől független tudat titkait boncolgatja. Hiszen az egységben való létezés a cél, amelynek csak egy része a fizikai síkon való harmónia.
Csillag Vilmos elmondása alapján, mindennek, ami körbevesz bennünket fizikai és éteri minősége is van, ez a kettő adja az egészet. Amiről mi azt hisszük, hogy verseny, az igazából egy bonyolult és fejlett információcsere, egy elképesztő együttműködés. Ez Isten rendje, amelyből kiesett az ember; ide kéne visszatalálnia mindenkinek, és „ha együttműködő vagy a természettel, ő is segíteni fog neked.” Mint mondja, a tömeges tudatosodás a kollektív tudatmező megváltozását fogja eredményezni. Azzal hogy a jót választjuk, visszanyerjük az egészséget fizikai, szellemi és lelki szinten, az egyén és a közösség tekintetében egyaránt. Csillag Vilmos szavaival élve, a harmónia vezet a jósághoz, és ahol jóság van, ott megjelenik Isten.
Borítókép: Csillag Vilmos. Fotó: YouTube.
