Ha van színész, akit egy egész ország, egy egész világ szeretett, az Belmondo volt – írja az Origó.
Ha van színész, aki a legcsodálatosabb művészfilmekben éppoly felejthetetlen volt, mint a legnépszerűbb vígjátékokban, krimikben vagy akciófilmekben, akkor az Belmondo volt.
Az egykori bokszoló, a Nouvelle Vague-tól, a francia újhullámtól jutott el Bebelig, a páratlanul népszerű mozisztárig.
Kifulladásig és Zsaru vagy csirkefogó, Bolond Pierrot és Szabadlábon Velencében, Mississippi szirénje és A profi.
Húsz éve egész Franciaország szinte folyamatosan aggódott az életéért. 2001-ben kapott agyvérzést, azután nagyon nehezen tudott már mozogni. (Kis híján a színpadon halt meg, miként nagy elődje, Moliere – Belmondót végül meg tudták menteni, meghosszabbították az életét.)
A legmagasabb szintű francia színésziskolába járt, Jean Rochefort és Jean-Pierre Marielle társaként. Nem fejezte be, de igazából neki nem is kellett: néhány év múlva kiderült, hogy az egyik legjobb francia színpadi színész is ő lett.
1933-ban született, gazdag polgári családban, édesapja ismert szobrász volt. Édesapja irányította a színészet felé. Miután otthagyta a színiakadémiát, bekerült a Comédie-Francaise-ba, játszott A makrancos hölgyben, a César és Cleopatrában, majd az egyik magánszínházban, az Oscar című vígjátékban.
Aztán 1959-ben megkapja a filmtörténet egyik leghíresebb szerepét, a francia új hullámot elindító Godard-remekműben, a Kifulladásig című filmben. Innét pedig elindult egy csodálatos karrier.
Játszott Godard mellett Truffaut, Alain Resnais, Claude Lelouch remekműveiben, játszott Vittorio De Sicánál is, és persze ő volt Alain Delonnal a Borsalino felejthetetlen gengsztere.
Az ötvenes évek félbehagyott színpadi karrierjét a nyolcvanas években folytatta, elképesztő sikerekkel: a Bolha a fülbe kettős szerepe vagy a Kean, a színész címszerepe az egyetemes színháztörténet részévé vált. De akik látták, nem felejtik el, mint Cyrano sem.
2001-es, drámai agyvérzése után még egyszer visszatért a filmhez: 2008-ban eljátszotta Vittorio De Sica A sorompók lezáródnak című filmjének új feldolgozását, a beteg, idős ember történetét, aki kutyájával magára marad – olvasható az Origó cikkében.
Belmondót közismerten imádták a nők és ez fordítva is így volt. Első felesége Élodie Constant táncosnő, három gyerekük született. 1965-ben elváltak, ezután Ursula Andress volt az élettársa, majd a nagyszerű olasz színésznő, Laura Antonelli. A nyolcvanas évek végétől Natty Tardival élt együtt, agyvérzése után összeházasodtak és egy kislányuk is született. 2008-ban azonban elváltak. Utána Barbara Gandolfival élt együtt – de élete utolsó kilenc évét magányosan és nagyon betegen töltötte a XX. század egyik legnagyobb művésze.
Borítókép: Jean-Paul Belmondo francia színész a César-díjak 42. átadási ünnepségén a párizsi Salle Pleyel koncertteremben 2017. február 24-én. Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon
