időjárás 1°C Virgil 2021. November 27.
logo
Az ötszázötvenöt éve született Rotterdami Erasmus évszázadai

A tökéletes függetlenség szükséglete

Miklós Péter
2021.10.28. 09:15
A tökéletes függetlenség szükséglete

Az ötszázötvenöt éve született Rotterdami Erasmus az európai kultúra egyik kiemelkedő alakja. A kora újkori keresztény teo­lógus és gondolkodó nemcsak mint bibliai és ókori szövegek kutatója s mint kora szellemi életének egyik legnagyobbja méltó az emlékezetünkre, de azt is érdemes róla tudni, hogy vigasztaló levelet írt II. Lajos özvegyének és hogy számos magyar követője volt.

Az október 27-éről 28-ára virradó éjjel született meg 1466-ban (bizonyos vélemények szerint 1469-ben) az a németalföldi, házasságon kívüli gyermek, aki később felnőttként műveit Desiderius Erasmus Roterodamus, azaz magyarul Rotterdami Erasmus néven jegyezte. Egyházi nevelésben részesült, teológiai tanulmányokat folytatott, kolostorban élt, huszonöt éves korában áldozópappá szentelték, és – hasonlóan kortársához, a reformáció atyjához, Luther Mártonhoz – az ágostonos kanonokrend tagja lett.

Néhány éves papi és szerzetesi szolgálat után azonban a pápa engedélyével szabad szellemi és tudományos tevékenységet kezdett folytatni. Bejárta ­Európát, uralkodókkal (köztük V. Károly német–római császárral és I. Ferdinánd magyar királlyal) barátkozott, és részt vett a reformáció korának pezsgő szellemi életében. Gunyorosan és kritikus éllel írt a katolikus egyház reneszánsz pápáinak tékozló és fényűző életmódjáról (egyik ilyen munkája A mennyből kizárt Gyula pápa című szatirikus műve), ugyanakkor elítélte a reformáció egyes – számára szélsőségesnek tűnő – irányzatait is (így például Lutherrel szemben a szabad akarat katolikus értelmezése mellett állt ki).

A keresztény özvegy címmel buzdító levelet írt 1529-ben a mohácsi csatában elhunyt II. Lajos magyar király özvegyének, Máriának, aki később Erasmus szülőföldje, Németalföld kormányzója lett. Mária királyné bizalmasa, gyóntatója és udvari papja, a lőcsei származású Henckel János szellemi társa és levelezőpartnere volt Erasmusnak. Magyar földön számos követője volt törekvései­nek, akik többek között a hazai szentírástudomány alapjait vetették meg, valamint bibliai szövegeket fordítottak magyar nyelvre: Erasmus ugyanis filológusként elsősorban a Szentírással, valamint az ókori görög és latin egyházatyák műveinek kutatásával foglalkozott. A magyar erazmisták köre Oláh Miklós esztergomi érsektől az Újszövetség-fordító Sylvester Jánosig terjed.

A huszadik század első felének egyik legjelentősebb történésze, Johan Huizinga állapította meg az 1536. július 12-én Bázelben elhunyt Rotterdami Erasmusról, hogy munkái a filológiai és a tudományos tartalom mellett mindig etikai töltettel is rendelkeznek, s hogy legnagyobb személyes vágya a szellemi függetlenség – és az abból fakadó szabadság – volt. Mint Erasmusról írott könyvé­ben megfogalmazta: „Erasmus szellemének mélyén erős vágy él a szabadság, a tisztaság, a világosság, az egyszerűség és a nyugalom után. Igen régi életideál ez, melyet szelleme gazdagsága révén új tartalommal ruház fel. Szabadság nélkül nem élet az élet, nyugalom nélkül pedig nincsen szabadság. Sohasem egyértelmű állásfoglalása a tökéletes függetlenség parancsoló szükségletéből fakad. Minden kötöttséget, még az ideigleneset is, béklyóként élt meg Erasmus.”

Borítókép: Rotterdami Erasmus ifjabb Hans Holbein festményén, 1523-ban. Fotó forrása: Wikipédia