Sáska László 1890-ben született a Maros menti Nagyenyeden, házuk pár percre volt a híres Bethlen Gábor Kollégiumtól. Itt kezdte meg a tanulmányait. Különösen természetrajztanára, Szilády Zoltán, a neves zoológus volt rá nagy hatással: már másodévesként övé lett a legszebb rovargyűjtemény. Amikor csak tehette, felfedező- és gyűjtőutakra ment a Kárpátok közelebbi, távolabbi tájaira, később Dalmáciába és Boszniába is. Az orvosi egyetemet Kolozsváron kezdte meg és Budapesten fejezte be. Ekkor már harmincéves volt – közbejött a világháború, a trianoni elcsatolások. A háború után megnősült, lánya született, építette orvosi karrierjét. Ha a természetbe vágyott, vadászni járt. Így telt el életéből egy újabb évtized. Majd az isaszegi lövészklubban megismerte Mojzsis Máriát – Pipikét –, és minden új irányt vett. 1933 februárjában végleg otthagyta addigi életét, isaszegi rendelőjét, és Pipikével nekivágtak Afrikának. Orvosként a trópusi betegségek kutatása, szenvedélyes vadászként pedig Afrika nagyvadjai vonzották a fekete földrészre. Afrikában először Szomáliában, Mogadishuban töltöttek pár hónapot, majd Hailé Szelasszié császár Abesszíniájában telepedtek le. Az olaszok betörése után, 1937-ben a britek uralta Tanganyikába mentek át. Többszöri költözés után végül a Meru vulkán lábánál, Arushában állapodtak meg, ahol Sáska doktor halála napjáig gyógyította betegeit.
A mázsányi súlyt kitevő anyagot a Magyar Tudományos Afrika-expedíció juttatta haza a tanzániai Arushából 1988-ban. A Sáska László lányától, Endrédi Istvánnétól kapott dokumentumok szintén ebben az évben gazdagították tovább a gyűjteményt. A kiállítás kurátora: Leviczki Anita, múzeumi adattáros.
A borítókép forrása: Magyar Földrajzi Múzeum
